A Belém negyed felfedezése után elérkezett az utolsó napunk Lisszabonban. Szerencsére a gépünk csak hajnali fél egykor indult, így az utolsó napunk is teljes volt.
Reggel a Kereskedők teréig metróztunk, onnan pedig gyalogoltunk a Sé-székesegyházig, amely Lisszabon legrégebbi temploma. Közel 900 éves története során sokszor felújították, így a különböző építészeti stílusok keverednek benne. A templomba a belépés ingyenes.
A kerengő részébe néhány eurós belépőért mehetünk be, de kicsit kidobott pénznek éreztem, mert ott még ásatások folynak és a teteje hullámpalával volt lefedve, így reményeink ellenére innen a templomtornyot se lehetett látni.
Innen továbbmentünk (gyalog) a Szent György-várhoz, útközben megálltunk egy kilátóhelynél, a Miradouro de Santa Luzia-nál. Csodálatos kilátás nyílik a Tejora és még a Panteont is látni lehet!
A Szent György-várnál újabb hosszú sor fogadott minket, de szerencsére 6 pénztár üzemelt így gyorsan sorra kerültünk. A diákigazolványunkat itt is elfogadták, így viszonylag jó áron, 5 euró/főért bejutottunk (a felnőtt 8,5 euró/fő volt). Kiderült, hogy nagyon jól tettük, hogy az utolsó napon jöttünk ide, mert a várból nagyszerű a kilátás a városra (szerintünk innen a legszebb) és így már nagyon sok épületet felismertünk.
A várban még sétálgattunk, megnéztük a camera obscurát is, amellyel 360°-ban „körbenézhetünk” Lisszabonban. Ide csak idegenvezetéssel lehet bemenni (nincs külön belépő), sajnos csak 20 percenként indulnak csoportok, végül egy portugál nyelvű vezetésre mentünk be, az angolra 1 órát kellett volna várnunk. De a lényeget így is láttuk :) A várban egyébként pávák járkálnak fel-alá, időnként kiszemelnek egy-egy padot maguknak, ilyenkor aztán elzavarják az ott pihenő turistákat, akik persze készséggel (vagy rémülten) adják át a helyüket.
Ezután elsétáltunk a Nemzeti Panteonhoz. Itt már sokkal kevesebb a turista, mint a többi nevezetességnél. A belépő 4 euró/fő. Gyönyörű és hatalmas épület. Sok portugál híres ember sírja itt található, mi Eusébio da Silva Ferreira nevét ismertük fel.
A kilátóteraszra is ki lehet menni, ahonnan nagyon szép a kilátás, még a Vasco da Gama hidat is lehet látni, ami Európa leghosszabb hídja.
Ezután visszametróztunk a Kereskedők teréig a közelben található metrómegállóból, itt még sétálgattunk, vacsoráztunk, majd visszamentünk a szállásra a csomagért és elmetróztunk a reptérig. Nagyon jó volt, hogy így az utolsó napra nem kellett szállás, ráadásul a reptéren se volt tömeg (igazából alig láttunk embert), de azért nagyon elfáradtunk, mire másnap reggel 6-ra hazaértünk. De nagyon megérte! A reptéren még volt egy vicces pillanatunk, amikor odaadtuk az útlevelet a becsekkolásnál, miután mondtuk, hogy Budapestre megyünk. A becsekkolást végző ember nagyon ráncolta a homlokát, látom, hogy már kézzel viszi be az útlevélszámunkat, mert beolvasóval nem talált meg minket a gépen. Ezen a ponton el kezdtem aggódni. Kérdezi, hogy mikor indul a gépünk. Mondjuk, hogy fél 1-kor. Erre ő, nem, nem, negyed 1-kor. Ezen azért már csodálkoztam, mert az ilyet általában 10-szer szoktam ellenőrizni. Mutatjuk a telefonunkon a foglalást. Ezután már két perc alatt meg volt a foglalás. Utána azért kíváncsiságból megnéztük, hogy milyen gép indul negyed 1-kor. Hát persze, hogy a bukaresti gép :)
