Autóval mentünk, így délután érkeztünk meg az Óváros közvetlen szomszédságában lévő szállásunkra. A recepciós adott egy térképet (persze volt útikönyvünk), amin három részt karikázott be: az Óvárost, a Wawelt és a Zsidónegyedet (Kazimierz). Olyan nagy távolságok nincsenek, így gyalog is be lehet járni, nem muszáj helyi közlekedésre költeni.

Délután az Óvárost néztük meg. Ennek a közepén van a Rynek Glówny (Főtér), ahol a Posztócsarnok található. Ez egy régi vásárcsarnok, ahol most is árusok vannak, de azt nem mondanám, hogy értékes termékeket árulnak, inkább a giccs és a bóvli a jellemző. Persze az épület nagyon szép, érdemes megnézni. (Az emeleten kiállítás van, ide nem mentünk fel.) Képen láttam kivilágítva is, de ahhoz nem volt erőnk, hogy éjszaka megnézzük.

A téren konflisok várják az utasokat. Mindegyiken egy jól szituált fiatal lány ül, ő fogja az utasokat, amikor azok beülnek, akkor felül mellé a hajtó is.

A főtéren található még a Mária templom, amit meg kell nézni, nagyon szép, de a tornyába éppen akkor nem lehetett felmenni.

Szintén a főtéren vannak még kis városnéző kocsik és mivel volt bennük magyar nyelvű audio guide, ezért az egyikkel mentünk egy kört az Óvárosban. (Érdekes, hogy az Óvárost egy fás, bokros park veszi teljesen körbe.) A tér egyik sarkán az egyik ház Anna utca felé néző oldalán egy Balassi emléktábla is található.

Másnap reggel irány a Wawel, ami a lengyel királyok székhelye volt, amíg Varsóba nem költöztek. Az Óváros egyik végén egy dombon látható épületegyüttes már messziről is szép.

A székesegyházba vettünk jegyet (van magyar audio guide!), ami fantasztikus belülről, kár, hogy nem lehet fényképezni, csak a harangtoronyból. Magyar vonatkozása, hogy itt van Hedvig (Jadviga) királynő szarkofágja is, aki Nagy Lajos magyar (és lengyel) király lánya volt. A belépő érvényes a hozzá tartozó kis múzeumba is, ahol egyházi kincseket lehet megtekinteni. Az épület előtt ott áll II. János Pál szobra, hiszen Lengyelországban – érthető módon – nagy kultusza van.

Azután csak kívülről néztük meg a Wawel épületeit.

Délután a zsidó negyedben járkáltunk, zsinagógák tömegét láttuk. Nagyon szép épületek találhatók itt és olcsón lehet jót enni.

A krakkói gettó azonban nem itt, hanem a Visztula (Wisla) túlpartján volt, ahová egy rövid sétával juthatunk. A híd közelében található az Apteke pod Orlem nevű gyógyszertár, ami már a gettón belül volt és a gyógyszerész (aki nem volt zsidó) sokat segített a zsidóknak. Van benn egy kis múzeum, ami a hónap második keddjén van zárva, természetesen július 2. keddjén mentünk, így aztán nem jutottunk be…

Tovább haladva eljuthatunk Oscar Schindler (igen, akiről a film szól) egykori gyáráig, ahol ma egy múzeum van. Kicsit soknak éreztem a belépő árát (24 zloty), de aztán végigjárva nem sajnáltam rá a pénzt. A Terror Házára emlékeztető módon mutatják be a krakkói zsidóság történetét 1939-től.

Késő délután még megnéztük a Barbakánt és a városfalra is felmentünk, innen szép a kilátás a Florianska utca felé.