Athén nyáron nagyon meleg és rengeteg turista van ott, ezért érdemes más évszakban oda látogatni. Én januárban utaztam, a Wizzairrel, péntek délután. 12-14 celsius fok volt és nem volt sehol nagy tömeg.
A reptérről metró megy a városközpontig, én olyan 3 napos bérletet vettem (22 euróért), ami a reptérről is érvényes. Alapból a sima metrójeggyel nem lehet innen utazni. Busszal is be lehet jutni, amiért persze külön kell fizetni. Ha az ókori műemlékeket akarjuk megnézni (mi másért menne valaki Athénba?), akkor lehet venni egy olyan jegyet (30 euróért), amivel szinte az összes ókori helyet meg lehet látogatni: Akropolisz, Régi Agora, Római Agora, Hadrianus könyvtára, Olympeion, Lykeion, Keramaikos. A jegy 5 napig érvénye, tehát nem kell bezsúfolni egy napba, ha van időnk. Hadrianus kapujánál kezdtem a kirándulást (Akropoli vagy a Szintagma metrómegállótól is megközelíthető), ez még ingyen van.
Ezután a közvetlen mellette fekvő olimpiai Zeusz templomba mentem, amiből már csak néhány korinthoszi oszlop áll a 104-ből.
Innen az Akropolisz felé vettem az irányt. a hegymászás közben (persze kiépített utakon) először a Dionüszosz színházba botlik az ember. Hátborzongató belegondolni, hogy itt adták elő először Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész drámáit.
Tovább haladva a Hérodionhoz érünk, ami egy római kori színház, több ezer ülőhellyel. Az üléseket helyreállították, így ma is tartanak benne előadásokat.
Tovább haladva a Propüliához érünk.
A kapun belépve már nehéz másra koncentrálni, mint a 2500 éves Parthenonra, ami belül fel van állványozva, de így is felemelő pillanat volt, amikor megláttam.
Az Akropolisz Múzeum sajnos zárva volt, így ezt ki kellett hagyni. Van helyette még jónéhány csodálatos épület és fantasztikus kilátás a városra.
Lefelé menet először a Római Agorára találtam, amiből nem sok maradt meg.
Hadrianus könyvtára következett, szintén csak romokban.
És aztán az ember eljut a régi Agorára, amire szintén lehet mondani, hogy főleg romok, de ez volt az ókori Athén központja, ahol Szókratész "zaklatta" a járókelőket, hogy fogalmazzák meg mi a jó, meg persze Platón, Periklész és még sorolhatnám.
Azért ne hagyjuk ki itt a Héphaiszteiont, ami a legéppebben megmaradt dór templom.
Ezután nekivágtam a Lükabéttosz emelkedőinek, abban a tudatban, hogy - az útikönyv szerint - felvonó megy fel a hegycsúcsra. Ezt sehogy sem sikerült megtalálnom, így aztán felgyalogoltam a tetőre. Nem volt egyszerű, de megérte. Már az úton nagyon érdekes a növényzet.
A csúcson pedig egy kápolna van, meg persze a csodálatos kilátás.
Már szürkült, amikor egy ortodox templomhoz értem, belül is csodálatos, ingyen megnézhető.
Még készítettem néhány fotót a Monastiraki metróállomás környékén, aztán elegem lett és irány a szállás.
Másnap reggel még megnéztem a Lükeiont, ahol Arisztotelész tanította az ifjakat.
Innen az Evangelismos metróállomás felé tartva, egy katonai múzeumot találunk, amit a hadtörténet és a fegyverek rajongóinak bátran ajánlok, 4 euróért. Az ókortól a II. világháborúig láthatunk emlékeket a görög és más hadseregek történetéből.
Végül egy fotó, ami egyáltalán nem ritka az athéni utcákon és ami egy jóval a rendszerváltás előtt született embernek felfoghatatlan látvány: narancsfa, amiről hullik a gyümölcs, miközben '90 előtt alig láthattunk narancsot...
