Tervezés

Már régóta szerettünk volna eljutni Franciaországba és mivel az utóbbi időben nagy partraszállás rajongó lettem, ezért Normandia mellett döntöttünk, de úgy, hogy Párizs se legyen túl messze. Így választottuk Évreux-t. A booking.com-on foglaltam szállást a Hotel Premier Classe-ban, ami a neve ellenére nem luxusszálló. Kisméretű szobák, minimális méretű „fürdőszobával”. De ez hat éjszakára kettőnknek (mivel háromágyas volt hárman is mehettünk volna ugyanennyiért) 192 EUR volt. Ráadásul 5 euróért reggelit is adtak, ami svédasztalos volt, igaz, hogy semmi felvágott vagy sajt, „csak” lekvár, méz, vaj, tea, joghurt, kávé, bagett, croissant, dzsúz.

Először kocsival terveztük, de aztán rájöttem, hogy nincs kedvem 1800 km-t vezetni, ami azért két nap, tehát még valahol aludni is kellene Németországban. Így aztán a fapados repülés és autóbérlés mellett döntöttünk, ezeket már januárban elintéztem. Párizsba viszont nem akartunk kocsival menni, így aztán áprilisban meg is vettem a jegyeket az SNCF honlapján. InterCityvel, oda-vissza kettőnknek ez 40 euróba került. Az Eiffel-toronyba is lehet jegyet venni a neten, de erről sajnos lekéstem.

Így aztán július 5-én Vecsésre utaztunk ahol egy kis panzióban szálltunk meg, ami közel van a reptérhez és ki is visznek oda, kocsival.

A következő 6 nap során ezt az utat jártuk be: 

1. nap

Már fél ötkor kinn voltunk a reptéren – nem vagyok egy elkésős típus –, de még a csomagfeladást sem lehetett elintézni annyira korán mentünk, így aztán mi voltunk az elsők. Miután átestünk a biztonsági ellenőrzésen még vagy 50 percünk volt a kapunyitásig, ráadásul elsőbbségi beszállást is vettünk, így másodiknak szálltunk be a Ryanair  gépébe. Itt derült ki, hogy minden aggodalmam fölöslegesnek bizonyult, mert senki nem ellenőrizte, hogy mekkora a kézipoggyászunk...  

Miután 9 körül landoltunk és felvettük a feladott poggyászt – nem tűnt el, újabb fölösleges aggódás – megkerestük az autókölcsönzőt, ami közvetlenül ennek a viszonylag kicsi reptérnek a szomszédságában van. Kérték a jogsit meg a hitelkártyát, az útlevelet nem, ami nagy szerencse volt, mert miután hazaértünk, akkor vettem észre, hogy az érvénytelent vittem magammal... Kezünkbe nyomták a slusszkulcsot, azt se mutatták meg, hogy mi hol van. Na ekkor jött egy kis szerencsétlenkedés, mert a bérléskor azt írták, hogy háromajtós Twingo. A csomagok nem fértek be a csomagtartóba, így a hátsó ülést kellett igénybe venni. Na de hogy kell az első ülést előre hajtani úgy, hogy be tudjam tenni hátra a csomagot? Sehogy sem sikerült, de arra járt a kölcsönző egyik alkalmazottja és elmutogattam neki, hogy mit akarok. Ő meg mutogatta, hogy hol kell a háttámlát előre tekerni. Na, mindegy. Valahogy betuszkoltuk a kisebb csomagot és elmentünk egy Carrefourba (francia áruházlánc) vásárolni. Ekkor vettem észre, hogy ez a kocsi ötajtós... Jót röhögtünk magunkon és reménykedtünk, hogy nem vette fel egy kamera a szerencsétlenkedésünket.

Rouen felé vettük az irányt. Megnéztük – sajnos csak kívülről, mert hétfő volt – a St. Ouen katedrálist, Napóleon lovas szobrát, majd a híres roueni katedrálist – sajnos csak kívülről, mert hétfő volt –, amit Monet annyiszor lefestett. Kívülről is csodálatos volt mindkettő. Elmentünk a régi piactérre, ahol Jeanne d’Arc-ot megégették 1431. május 30-án.  

Étretat következett, az a tengerparti kisváros, ahol sok francia művész (Maupassant, Hugo, stb.) alkotott és az elefánt alakú sziklájáról híres. Hihetetlen látvány, nem szabad kihagyni.

Este már siettünk a szállásra, mert csak 21 óráig van recepció. Persze ez is fölösleges aggodalom volt, mert van automatikus becsekkolás is...

Folyt. köv.