Valójában 3 napot töltöttem ott, de kettő is elég rá. Kedden mentem, csütörtökön jöttem Wizzairrel. A reptér kb. 20 kilométerre van a várostól, beutazáshoz a buszt ajánlom. Én a Luna társaság kisbuszával mentem (van, amikor nagy busz megy), ami minden egész órában indul, a kijárattól balra található buszmegállóból. Felirat, menetrend nincs kitéve. Itt megjelennek az önjelölt taxisok is (az igazi taxik sárgák), akik fuvart ajánlanak, de én nem bíztam bennük. A jegyet a buszon kell venni, 300 lekért vagy 3 euróért és a központban, a Shkenderbej téren tesz le. Visszafelé is ugyaninnen indul, óránként, a menetidő kb. 30 perc.
Amikor egy ismerősömnek megemlítettem, hogy Tiranába megyek, akkor azt kérdezte, hogy ez valami büntetés-e? Miután megnéztem a várost és nagyon sokat járkáltam, a válaszom: egyáltalán nem bántam meg, hogy odamentem. Persze vannak ronda részei, de melyik városnak nincsenek? (Na jó, talán: Luxembourg, Monte Carlo, Stockholm.)
Az persze túlzás, hogy nevetségesen olcsó, azok az idők már elmúltak, már majdnem elérik a magyar árakat az ottaniak. Azonban megdöbbentő, hogy az emberek mennyire segítőkészek. Amikor a szállásomhoz értem, nem volt ott senki, erre a szomszédok behívtak a teraszukra, saját termésű mandarinnal kínáltak és felhívták a szállásadómat is, hogy megérkeztem. Elég sokan beszélnek angolul is.
A közlekedés borzalmas! Óva intek mindenkit attól, hogy Tiranában autót vezessen. Elképesztő, ahogy mennek az utakon, tolakodnak, dudálnak. A zebrán átjutni egy kész kalandtúra, még a zöld lámpa sem életbiztosítás!
Sajnos, a kártyás fizetési lehetőség elég ritka, így készpénzt vigyünk, illetve néhány pénzváltó ott is vált forintot lekre, sokkal jobb árfolyamon, mint itthon.
Ha nem is egy Párizs vagy London, de azért sok érdekes látnivaló van! A központ a Shkenderbej tér, aminek a nagy része a gyalogosoké lenne, ha nem jönnének be motorosok... Vigyázzunk, ha arra járunk. A téren van Szkander bég (Kasztrióta György) lovasszobra. Ő egy albán nemzeti hős.
Mellette található az Ethem bej mecset, amit most épp felújítanak, így nem lehet bemenni. Mögötte már jól látszik az óratorony is, ami 200 lekért látogatható, nagyon jó fotókat lehet a tetejéből készíteni.
Tovább haladva a téren az Operát láthatjuk, majd a Történeti Múzeumot, melynek homlokzatát még a szocialista időkből megmaradt mozaik "díszíti".
A tér déli részén, a mecset mögött található a Bunkart2. Ez egy földalatti múzeum (500 lek), ami a kommunista időknek állít emléket, amikor Enver Hodzsa ötlete nyomán az ország berendezkedett egy háborúra és ezért kb. 170.000 (!) bunker épült országszerte. Egyébként több mint 200.000-t terveztek.
Ettől pár száz méterre keletre található a Katedralja Orthodhokse 'Ngjallja e Krishtit', egy nagyon szép ortodox templom. (ingyenes)
Ha még tovább megyünk dél felé, akkor mindjárt megtaláljuk a Reja nevű modern alkotást. Nem tudom, hogy szobornak vagy építménynek nevezzem-e, mindenesetre érdemes megnézni a japán művész alkotását.
Innen kb. 100 méterre található a Szent Pál Katedrális, előtte Teréz anya szobra. Nézzük meg, nagyon szép, ingyenes.
Továbbra is dél felé haladva, a Lana folyó túlsó partján, egy borzasztó állapotban lévő piramist láthatunk, amelyet eredetileg Enver Hodzsa emlékmúzeumnak szántak, de most már körbe van kerítve és folyamatosan pusztul.
Ha visszamegyünk a folyón át a centrum felé, majd keletnek fordulunk, akkor a Tímárok hídját találjuk, meg, ami alatt már nem folyik a Lana, mert elterelték, de a híd megmaradt.
Ha a főteret keleti irányban hagyjuk el, a Luigi Gurakuqi utcán, akkor megtaláljuk a piacot, ahol minden van, de tényleg!
A főtértől nyugatra, a Kavajes utca jobb oldalán egy mecsetet (belépés cipő nélkül!) majd bal oldalt szép, modern katolikus templomot találunk.
És, amit semmiképp ne hagyjunk ki: a Dajti Express! Ha a főtéren felülünk az L11 Porcelan feliratú buszra, akkor meg fogjuk találni. Jegyet a buszon ad a kalauz (40 lek), aki meg is mondja, hogy hol kell leszállni, ha eláruljuk neki a jelszót: teleferiki. Ez egy kabinos felvonót jelent albánul, ami felvisz a Dajti hegyre, oda-vissza 6 euróért vagy 800 lekért. (Fontos, hogy keddenként nem üzemel!) Ott fenn lehet sétálgatni, lovagolni, enni, inni, minigolfozni. Van egy torony, ami alatt szálloda van, de bárki bemehet és lifttel felmehet a 7. emeletre, ahol egy olyan bár van, ami 1 óra alatt teljesen körbefordul. Belépő nincs, de nyilván illik fogyasztani valamit. A legolcsóbb sör ott 230 lek.
Lefelé jövet, mielőtt buszra szállnánk, nézzük meg a Bunkart Múzeumot, hiszen itt fenn is van egy, ez talán jobb, mint a lenti (500 lek vagy 4,20 euró). Például megnézhetjük az Enver Hodzsa részére berendezett lakosztályt is. A helyiek szívesen útbaigazítanak, de arról az útról nyílik, ahol a busz jár.
Szóval érdemes Tiranába utazni, nem egy lepukkant balkáni várost találunk, hanem egy érdekes nem túl drága helyet. És még néhány fotó:
