(Bogdán Viktória beszámolója)

A válasz: 2026 novemberében!

Az utazást édesapám kapta születésnapi ajándékba: focimeccsre vittük el őt a bátyámmal.

Az út előtt a következő gondolataim voltak: adott egy város egy világhírű futballcsapattal, nyilván egy nagyszabású stadionnal… ez érdekel. Ezen kívül van még ott egy iszonyúan giccses templom és furcsán hullámzó házak. Tehát „túl kell élni” a várost, hogy a mérkőzésen szurkolhassunk.

Ehhez képest most a következőt gondolom: egy élhető, jól kitalált város, szenzációs tömegközlekedéssel. Az épületei impozánsok, a Sagrada Familiára nincsenek szavak, a tengerpartja, a „Gellért hegye”, és természetesen a focicsapata is lenyűgöző. Ide még vissza kell térni!

A repülőtér 2-es termináljáról indul egy vasútvonal a város felé, amire érvényes a T10-es tömbjegy. Figyelem! Ezzel a jeggyel a metróra a reptérnél nem lehet fel- és leszállni! Ez a 10-es jegy 10,20€-ba kerül, tehát alig több, mint nálunk, és több ember is használhatja. Ami az óriási előnye: a jegy nem egy vonalra szól, hanem 90 percre maximum két átszállással.

A szállásunk a Sagrada Familiától 3 sarokra volt (az ablakunkból ráláttunk), tehát nagyon központi helyen, bár eléggé lelakott volt. Óva intek mindenkit az Airbnb-n ajánlott „Sagrada Familia Design” nevű cégtől. Bár a lakás tiszta volt, de nagyon lelakott, és kifejezetten rosszindulatú ember jött átadni a lakást. Meg is kapták tőlem a megfelelő értékelést! Viszont volt mellettünk egy Aldi, ahol tökéletesen be lehetett vásárolni a három napra, amit ott töltöttünk.

A péntek éjszakai megérkezésünk után lementünk a Sagradahoz, ami sajnos nem volt kivilágítva. Úgyhogy ez az épület akkor még rejtve maradt. Később rájöttünk, hogy késő éjjel valamikor lekapcsolják a lámpákat. Másnap délre megvolt a jegyünk a templomba és a toronyba is. Érdemes online megvásárolni a belépőt, mert így sorban állás nélkül be lehet jutni. Délelőtt felmentünk a Güell parkba. De mivel láttuk, hogy már nem lesz időnk körbejárni, csak az elejébe mentünk be. Az volt a tervünk, hogy másnap visszajövünk. Reggel fél 8 előtt ingyenes a belépés! De mivel este volt a meccs, nem volt erőnk felkelni, sőt, végül egyáltalán nem lett időnk visszamenni. Úgyhogy ez a látványosság megmarad a következő városlátogatásig.

Délben elérkezett az időpont, hogy belépjünk a Szent Család épületébe. Rendkívül jó ötlet volt az audioguide és van magyar nyelvű is! Nem tudom, hogy a többi nyelven hogy van megírva ez a szöveg, de a magyar egyszerűen zseniális! Nagyon szépen végig vezeti az ember szemét, és éppen optimálisan megtalálja azt az arányt, hogy mikor érdemes elmélyedni a részletekben. A templom négy homlokzata más-más képet mutat, bent pedig az az ember érzése, mintha egy mesebeli erdőben járna. A színek és formák, a fények és terek, mind-mind elvarázsolják a szemlélődőt. Mivel én nem vagyok vallásos, nekem a templomi léte nem is jelentett sokat. Inkább egy óriási szobor-épületnek tudtam tekinteni. Zseniális elme lehetett ez a Gaudi! A templom még ma is épül. Három oldalán van 4-4 torony, közte épül a többi, középen egy fő torony, amit Gaudi halálának 100. évfordulójára, azaz 2026-ra akarnak felépíteni. Az audioguide szövege szerint jól haladnak a munkálatok. De sajnos mi ezt nem tudtuk közelebbről szemügyre venni, mert „technikai okok” miatt (állítólag a szél miatt) lezárták a tornyokat. A jegyünk árát – azt mondták – vissza fogják utalni automatikusan. Mivel a választások hétvégéjén voltunk Spanyolországban, és az előző hetekben több nagyszabású tüntetés is volt, azt gondoltuk, hogy a tornyokat inkább biztonsági okokból zárták le. De mi itt sem szontyolodtunk el: ha már a Güell park miatt úgyis visszajövünk egyszer, akkor majd még a tornyokat is lesz lehetőségünk megnézni. És ha 2026 után jövünk, akkor majd még a fő tornyot is megláthatjuk.

És este eljött a fő attrakció ideje: a Barcelona – Celta Vigo mérkőzés. A jegyeket a Futballáriumon keresztül vettük meg. Ez valójában egy étterem, de az üzemeltető (magyar!) házaspár segít a jegyvásárlásban is. Tőlük egy lépésre van a stadion. Ami meglepő volt, hogy egyáltalán nem csillagászati az ára egy ott vásárolt relikviának (pl. sálnak).

Ha magyar létére odakeveredik valaki, akkor kihúzott mellkassal sétáljon el a főbejárat elött álló szobrokhoz, ugyanis a kiállított három szobor egyike a magyar Kubala Lászlót ábrázolja. A stadion hangulata! Hát az valami fantasztikus! A Barca-induló, és a „Meeeessi-Meeeeessi” skandálás átjárja az embert a csontjáig. Oh! Most jövök rá! 2026-ban Messi már várhatóan nem lesz a pályán! Vajon kinövi magát addigra egy hozzá hasonló zseni?

A jövőbeni látogatásunkat hasonlóan a mostanihoz, biztosan nem nyárra fogjuk betervezni. A novemberi hónapnak hátránya volt, hogy a zenélő szökőkút már nem üzemelt, de az időjárás kárpótolt minket ezért. Míg Budapesten 3 napig szakadt az eső és 12 fok volt a maximum, mi napsütésben és 20 fokban sétálunk a plázson.

Apropó, plázs! Barcelonának homokos tengerpartja van. Luxusjachtok állnak a kikötőben, körülöttük a parkolóban olyan autócsodák, amiket csak képen lát az ember (Lamborghini, Ferrari, Porshe, stb.). A partról egy lanovka-szerűséggel fel lehet menni a „Gellért-hegyre”. Azért hívom így, mert a felvonó tornyából nézve pont úgy néz ki, mint nálunk a Gellért-hegy. A felvonón két kabin libeg egymással szemben közlekedve, amik 15 percenként indulnak, és egyszerre 20 ember visznek át. Tehát a kapacitása 80 ember óránként. 11€ az egyirányú út, de a kilátásért is megérte, meg azért is, mert így nem kellett a tengerpartól visszagyalogolni, aztán járművel vagy gyalog felmenni a hegyre.

A Montjuïc hegyen sok látnivaló akad. Mivel már késő délután volt, mire felértünk, nagyon célirányosan indultunk el. Az olimpiai park felé indultunk. Úgy tartják, hogy a ’92-es olimpia volt az utolsó emberi léptékű olimpia. A parkban sétálva nagyon el tudja képzelni az ember, hogy milyen lehetett az, amikor a sportkedvelő tömeg ott hömpölygött. Megtaláltuk a műugró és műúszó uszodát, ahonnan elképesztő panoráma tárul a néző és a versenyző elé.

Fenn sétálva ránk sötétedett, de ez kapóra is jött (volna), mert a zenélő szökőkutat akartuk megnézni. Ami sajnos nem üzemelt. De íme a harmadik indok, ami miatt még vissza kell menni Barcelonába. A kútnak saját honlapja van. Ott meg is találtuk, hogy előző este még üzemelt volna, tehát ha előrelátóbbak vagyunk, nem maradt volna ki ez a látványosság sem. Na! Azért így is lenyűgözött minket az a szökőkút-rendszer, ami ott ki van építve!

Hazaúton szóba került, hogy a város repülőtere nyugatra van, és Messi is valahol arrafelé lakik egy faluban. Mivel az ő telke fölé nem repülhetnek be a repülők, bizony egy minimális kitérőt kell tennie minden gépnek. Mi ezt úgy fogtuk föl, hogy ez a tiszteletkör, amit érte teszünk meg.

Ez után az út után már bajban vagyok, hogy az általam ismert városok közül melyiket fogja most kiszorítani a Top10-es listáról? Merthogy ennek a városnak ott a helye, az biztos!