A Wizzair péntek esti járatával repültünk Milánó-Malpensába. Innen vonattal utaztunk a Malpensa Expressel Milánóba (a retúrjegy 20 euró/fő, ha előre megvesszük online, bár meg kell adni az indulás időpontját, és ehhez képest 3 órán belül fel kell használni). Az első éjszakát így Milánóban töltöttük, éjfél körül értünk a szállásunkra, ami a Milánó Centrale vasútállomás közelében volt. Egyébként Malpensába reggel hatkor is indul gép Budapestről, így ha azzal megyünk megspórolhatunk egy éjszaka szállást.

Egy bőséges reggeli után kisétáltunk a Centrale vasútállomásra és onnan a Frecciarosa nevű vonattal utaztunk. Nagyon szép tiszta vonat volt, kényelmes nagy ülésekkel, ugyanis amikor a Trenitalia weboldalán megvettem a vonatjegyeket, valami akció miatt a „business” jegy olcsóbb volt mint a sima (36 euró /2 fő). Nagy meglepetésünkre (a magyar viszonyokhoz szokván, már magától a vonattól is teljesen elájultunk) italt, kávét, teát, rágcsálnivalót is kaptunk a vonaton (nem kellett külön fizetni érte). Azt hittük ez csak a „business” osztályon van így, aztán visszafele kiderült, hogy a sima „másodosztályon” is ugyanúgy adnak.

Verona Porta Nuova állomásra érkeztünk meg, innen gyorsan elsétáltunk a közeli szállásunkra, ahol lerakhattuk a csomagokat. Aztán el is indultunk a központba. Tömegközlekedést Veronában egyáltalán nem használtunk, a főbb nevezetességek könnyen elérhetőek gyalog is. Először a Piazza delle Erbe-n néztünk szét, itt meg is ettünk egy-egy  pizzát. Nagyon kellemes volt ülni a tér szélén nézelődni és élvezni a napsütést. Ezután felmentünk a tér szélén álló toronyba, a Torre dei Lamberti-be (8 euró/fő, diákoknak 5 euró/fő). Innen csodálatos kilátás nyílik a városra.

Miután szétnéztünk még a Piazza delle Erbe-vel szomszédos Piazza dei Signori-n, továbbindultunk a Sant'Anastasia templom felé, amely Verona egyik legszebb temploma.

Ezután kisétáltunk az Adige folyó partjára és elindultunk a Ponte Nuovo hídon át a Giordano Giusti felé, amely egy reneszánsz kert. 7 euró a belépő, ami szerintem nagyon megéri. Gyönyörű szép és nagyon nyugodt, idáig már sokkal kevesebb turista jön el. A kertnek van egy „titkos” felső szintje is, ahonnan szép kilátás nyílik a városra.

 
A kertből a folyó másik partja mellett elindultunk a Castel San Pietro felé. A kastélyt belülről nem néztük meg, csupán a kilátás kedvéért mentünk fel.

Ezután elindultunk a szállás felé, de még útba ejtettük a veronai katedrálist, amelyet már csak kívülről tudtunk megnézni.

A 2. nap reggelén Júlia házát néztük meg. A ház erkélyét csak jóval Shakespeare híres darabjának a keletkezése után építették a házhoz. Ennek ellenére rengetegen látogatnak el ide. Magába a házba is be lehet menni 6 euróért, Zeffirelli filmadaptációjából láthatunk itt díszleteket.

Ezt követően a Piazza Brá felé indultunk, ugyanis itt található a világ 3. legnagyobb amifteátruma. Az útikönyvek szerint nem éri meg 10 euróért belülről is megnézni, nekünk viszont nagyon nagy élmény volt, és a tetejéről szép kilátás nyílik a Piazza Brára. Az ebédünket a tér melletti éttermek egyikében fogyasztottuk el, nagyon kellemes volt csak ücsörögni és nézelődni.

Utolsónak a várat, a Castelvecchio-t néztük meg (a múzeum részbe nem mentünk be, így ingyenes volt), átsétáltunk a hozzá tartozó hídon is. Ezután már indulnunk kellett, vonattal Miláno Centrale-ba, majd onnan szintén vonattal Malpensa reptérre utaztunk. A gép kicsit késett, így hajnali 1 körül érkeztünk haza Budapestre.