Áprilisban néhány napra Bariba utaztunk (péntek-szombat-vasárnap). Bár sokáig nagyon rossz időt írtak az előrejelzések az utazásra, nagy szerencsénk és gyönyörű időnk volt.

A WizzAir járatával utaztunk, pénteken dél körül landoltunk a Bari-Palese reptéren. Innen Bari belvárosa a leggyorsabban vonattal érhető el, mi ezt választottuk (5 euró/út), az állomást könnyen megtaláltuk, jól kitáblázták, a jegyek megvehetőek online és az állomáson is. Ennél olcsóbb, de lassabb a bejutás busszal.

Vonattal 20 perc alatt értünk Bari Centrale vasútállomásra. Innen a néhány percre lévő szállásunkra mentünk, elfoglaltuk a szobát, ezután elindultunk szétnézni Bariban.

A Bari várba indultunk először de útközben megálltunk a Piazza Garibaldin ahol egy szép park található.

A várat csak kívülről néztük meg, de egyébként (belépőért) be is lehet menni, ahol egy múzeum található.

A vár az óváros határán található, így ezután ott néztünk körül. Nekünk nagyon tetszettek a keskeny utcák, nagyon hangulatos volt itt sétálgatni.

Itt megnéztük a San Sabino székesegyházat. Az utazás előtt azt olvastam, hogy be lehet menni, de sajnos zárva volt, így csak kívülről tudtuk megnézni.

Bari legjelentősebb látnivalója a Szent Miklós bazilika, ugyanis itt nyugszik Szent Miklós, bár őt eredetileg Törökországban temették el, de a 11. században olasz tengerészek ellopták a csontjait és ereklyéit és Bariba hozták. Emiatt ez a templom fontos keresztény zarándokhely a római és görög katolikusok számára is. A belépés a bazilikába ingyenes volt, akárcsak a kripta megtekintése.

Ezt követően a tengerparton sétálgattunk (Lungomare), a kikötőn át egy hatalmas óriáskerékig. Innen valószínűleg gyönyörű lehet a kilátás. De nekünk elég ijesztőnek tűnt, a kabinok nem túl bizalom gerjesztően inogtak a szélben.

Este hat óra környékén már mindketten nagyon éhesek voltunk, de akárhány éttermet találtunk mind hét, de inkább nyolc óra körül nyitott volna… Sokszor voltunk már Olaszországban, de ilyen még soha nem volt… Végül egy kávézót találtunk ahol vacsorázni is lehetett. Itt ettük meg életünk talán legrosszabb pizzáját (az itthoniakat is figyelembe véve). Így jártunk, úgy tűnik ebben az időszakban a város nem igazán a turistákra rendezkedik be, vagy nem tudom mi történt… Azért összességében nagyon jól éreztük magunkat Bariban.

Másnap Polignano a Mare-ba látogattunk el, amelyet csak úgy emlegetnek, hogy „hófehér város a sziklákon”. Ez a kisváros Bariból vonattal 30 perc alatt érhető el (5 euró a retúrjegy), a jegyek megvehetőek online a Trenitalia oldalán vagy az állomáson is.

Egyből a tengerpart felé vettük az irányt, bár útközben láttunk egy parkot is (számunkra) érdekes növényekkel, és az is kiderült, hogy pont ezen a hétvégén csokoládéfesztivált tartanak a városban.

A tengerpart… hát jobb szót nem tudok: gyönyörű! Először egy hatalmas hídról csodáltuk a kilátást. Lehetetlen volt betelni vele, ezért is lehetséges, hogy a fényképezőn és a mobilomon is van vagy húsz kép róla, mert akárhányszor átmentünk ezen a hídon nem bírtam ki, hogy ne csináljak képet róla, miután percekig csak álltunk és gyönyörködtünk.

Fél tizenegy körül értünk ide, ekkor még nem voltak nagyon sokan. Később persze igen, sokan napoztak, néhányan fürödtek is. Bár a nap később kisütött, azért ez utóbbitól engem kirázott a hideg, mert elég erős szél fújt és 18°C-nál szerintem nem volt melegebb (mi széldzsekiben voltunk).

A szerelmespárok körében pedig igazán népszerű ez a hely: láttunk lánykérést, jegyes fotózást és még esküvői fotózást is.

A kilátás a bal oldalról is nagyon szép, itt van egy nagy sziklás rész ahová ki lehet sétálni. Illetve itt található a város híres szülöttének, Domenico Modugnonak a szobra, ő énekli a híres Volare-t. Egy olasz turistacsoport előadásában ezt meg is hallgathattuk. :)

Egy La Terazza nevű helyen ebédeltünk (pizzát, illetve tenger gyümölcseis tésztát), majd Polignano a Mare óvárosában néztünk szét. Nagyon hangulatos a keskeny utcákon a fehér házak között sétálgatni, nagyon szépen rendben tartják, rengeteg virág van mindenütt. Több kilátópont is van a tengerre és a sziklákra.

Ezután elindultunk az Abbazia di San Vito (kolostor) felé, de annyira tűzött a nap, hogy feladtuk és inkább fagyiztunk a tengerparton illetve tovább bolyongtunk az óvárosban. Néhány turistánál láttam bérelt biciklit, lehet hogy ez egy jobb megoldás lett volna a gyaloglás helyett.

Nagy szerencsénk volt, ugyanis az óvárosban az egyik kilátóhelyről delfineket láttunk fel-felbukkani a tengerből. Illetve láttuk egy kis részt a Grotta Palazzese (egy ötcsillagos szálloda) híres étterméből. Mikor terveztük az utazást gondoltuk milyen jó lenne itt vacsorázni, aztán rájöttünk hogy a fejenként 200 eurós vacsora talán annyira mégse éri meg…

Ami kimaradt még és picit sajnálom: a területen nagyon sok csak vízen megközelíthető barlang található ahová szerveznek motorcsónakos kirándulásokat. Ezeket sajnos előre kellett volna kifizetni, de mivel még az utazásunk előtt pár nappal is esőt írtak erre a pár napra ezért nem mertük lefoglalni. De azért így is fantasztikusan éreztük magunkat.

A harmadik napon 12:45-kor indult a gépünk vissza Budapestre, így már aznap nem mentünk sehová, csak kivonatoztunk a reptérre és indultunk vissza. Bár terveztem, hogy korán felkelek és kimegyek megnézni a napfelkeltét a Lungomare-n, de azt mondjuk már az elején éreztem, hogy nem igazán fog sikerülni, mert nem vagyok az a korán kelős típus. De ha valaki az, akkor szerintem jó ötlet. Rövid utazás volt és ebben a tartományban szerintem akár néhány hetet is bőven el lehet tölteni, most ennyire volt lehetőségünk. Azért nem bántuk, meg sőt… Polignano a Mare-t mindenképp látni kell!