Korai indulással irány a Mont-Saint-Michel, hiszen 250 km-t kellett autózni. Ez az apátság Normandia egyik jelképe (Normandia és Bretagne határán), így nem lehetett kihagyni, még akor sem, ha nagyon messze volt. Szerencsére Caentől az autópálya ingyenes, de még így is több mint 3 óra az út. De már a kocsiból láttuk azt, amit eddig csak képeken, hiszen a tengerből kiemelkedő apátság messziről látszik.

A parkolótól még 3 km-t kell menni, amit megtehettünk volna busszal (ingyenes) vagy lovas kocsival (fizetős) vagy gyalog. Úgy döntöttünk (na jó a feleségem úgy döntött...), hogy gyalog megyünk, de nem bántuk meg,mert az útról is sok képet készíthettünk. Régen csak apálykor lehetett bemenni, de ma már híd van, ami dagály idején is járható, kivéve, ha extrém magas a dagály. Amikor ott jártunk éppen apály volt, sokan járkáltak is a fövenyen.

Ahogy beértünk a szigetre, természetesen hatalmas tömeg volt, szűk utcák és persze mindenhol árulták a szuvenírt. Persze enni és inni is lehetett a szokásos magas árakon.

Az apátság persze a legtetején van és csak innen fizetős, természetesen sorban állás, de nem túl hosszú. Belül nagyon szép, nekem különösen a kerengő tetszett.

Néhány képet készítettem még a tengerről is, de a dagályt már nem vártuk meg. Visszafelé már a parkolóig buszoztunk, így is este értünk vissza a szállásra.