Kedd reggel vásárlás a Lidlben (amíg a többiek aludtak), majd irány a Berlini Dóm (kedvezmény a Berlin Welcome Cardra). Hihetetlenül szép, hatalmas evangelikus templom, aminek a kupolájából csodálatos kilátás nyílt a városra.

 Innen az NDK Múzeumba mentünk (kedvezmény a Berlin Welcome Cardra), ahol számunkra – a szocialista időkből – ismerős tárgyak és képek voltak, nagyon érdekes volt. Legalább a fiam is bele látott abba, hogy hogyan éltünk 1990 előtt. (Felmerül a kérdés: nálunk miért nincs ilyen múzeum?)

Az Unter Den Lindenen át mentünk a Gendarmenmarkt nevű térre, ami állítólag a város legszebb tere. És tényleg két csodálatos templom és egy koncerteknek otthont adó épület volt.

Ezután megéheztünk és eldöntöttük, hogy visszamegyünk az Alexanderplatzra, de a Fridriechstrassén át kellett szállni. Ott azonban hasonló választék volt gyorséttermekből, mint az Alexen, így itt ettünk fish & chipset.

Innen a Checkpoint Charliera mentünk, ami a megosztott Berlin idejében az egyik átkelő volt kelet és nyugat között. Amerikai és orosz egyenruhába öltözött alakokkal lehet fotózkodni, persze ők ezért némi aprót várnak el, így aztán csak távolról kattintgattam. Van itt egy szabadtéri múzeum is, ami a fal történetét, áldozatait mutatja be.

A közelben egy Trabant múzeum is található, amit kihagytunk – ültem én eleget benne – inkább elsétáltunk egy szintén szabadtéri emlékhelyhez, ahol a náci kormányzati központ volt. A következő megállónk már a Brandenburgi Kapu közelében lévő szabadtéri emlékmű volt, ami a zsidóknak állít emléket. Különböző méretű négyzetes hasábok sorakoztak, közöttük lehet járkálni.

Ezután egy kis nappali fotózás a Brandenburgi Kapunál, majd elmentünk a Potsdamer Platzra, ahol már a modern Berlin épületeit láthatjuk, nekem ez annyira nem jött be…

Innen már a Reichstaghoz mentünk, ahová hónapokkal előre bejelentkeztünk (ingyenes) és egy csoporttal megnézhettük az épületet, angol nyelvű idegenvezetővel, akinek szerencsére német volt az anyanyelve, így elég sokat megértettünk belőle… Bemehettünk az ülésterembe is. 1945-ben az épületet elfoglaló szovjet katonák összefirkálták a falakat, néhány helyen ezt meghagyták. Végül felmentünk az üvegkupolába, hiszen az eredeti elpusztult a háborúban.