Hajnal kettőkor indultunk a reptérre (170 km-re lakunk onnan), feleségemmel és egy másik házaspárral együtt. Reggel 6-kor szállt fel a Wizz járata London Luton repterére és időben meg is érkezett. Az első tapasztalatunk - amire egyébként felhívták a figyelmet - az volt, hogy mekkora ötlet volt biometrikus útlevéllel jönni (ilyen a magyar útlevél is), mert annak kezelése néhány perc alatt megtörtént, míg aki beállt a másik sorba személyi igazolvánnyal, annak ránézésre legalább fél órát kellett várakozni. Tehát Londonba útlevéllel menjünk! A bejutáshoz a Green Line 757-es járatát választottuk, (előre megvettük a jegyet, oda-vissza 17 fontért), ami pár perc múlva indult is. Kb. 70 perc alatt a Victoria pályaudvarra értünk.

Itt metróra (underground) szálltunk, amihez a legjobb megoldás az érintős (paypass) bankkártya. Ez úgy működik, mint az Oyster: oda kell tartani ahová azt is és így beenged. Kifelé szintén oda kell tartani, de egyébként ki sem engedne. Ha ezzel közlekedünk (minden tömegközlekedési eszközre jó), akkor mindig a legkedvezőbb áron jövünk ki. Tehát, ha pl. metrón csak az 1-2 zónában mozgunk (rövid látogatáskor ezen kívül úgysem megyünk, a nevezetességek ebben vannak), akkor 1 napra 6,70 fontot vesznek le, akárhányszor is utazunk így. Ha ezt papír alapú jeggyel tennénk, akkor egy utazás 2,5 font lenne. Persze, ha csak egyszer utazunk, akkor nem számolja fel a napijegy árát, csak azét az utazásét, ami ilyen formában 1,5 font. (Ha ezzel kapcsolatban van kérdés szívesen válaszolok.)

Először a London Eye-t néztük távolról és a Big Bent közelről.

Ezután utunk a Westminster apátsághoz vezetett. A belépő ára (20 font a felnőtt jegy) és a sor mérete rémisztően hat az emberre, de megéri kifizetni és végigállni (kb. 30 perc volt). Itt koronázzák az angol uralkodókat, nagyon sok tudósnak, művésznek, királynak van itt a sírja. Az épület maga is csodálatos! És a lényeg: magyar nyelvű audio guide is van. (Amikor megkérdezték, honnan jöttünk a fickó egyből elkezdte: Puskás, Kocsis, Czibor...) Sajnos belül nem lehet fotózni. 

Egy útikönyvben olvastuk, hogy innen 5 percre van egy hely, ahol a legjobb fish & chipset adják, így elmentünk tesztelni. Tényleg nagyon jó a kaja, nagy adagot (ez volt a regular, de van large méretű is!) kapunk 9-10 fontért. Ki lehet választani fénykép alapján, hogy milyen halból készüljön - persze egyiket sem ismertük, így a pincér javaslatát elfogadtuk. Aki nem szereti a halat az is talál itt a kedvére való ennivalót. Szóval érdemes felkeresni a The Laughing Halibut nevű helyet a Strutton Groundon.

Ebéd után a Buckingham Palotához mentünk, ahol még úgy is tömeg volt, hogy már vége volt az őrségváltásnak.

Innen elmetróztunk a Tower Hill állomásig és megnéztük kívülről a Towert és a Tower Bridge-t, a másik partról is.

Buszra szálltunk és a Globe Színházhoz mentünk.

Innen egy gyaloghíd (Millenium Bridge) vezet a túlsó partra a Temzén keresztül és már a hídról látszik a Szent Pál székesegyház.

Innen már csak arra volt erőnk, hogy a Victoria pályaudvar környékén beüljünk egy pubba és igyunk valamit, aztán pedig indultunk a busszal a reptérre, ahol már zuhogott az eső, de szerencsére ezt napközben megúsztuk. A nálunk lévő lépésszámláló ekkor már több, mint 16000-et mutatott. El is fáradtunk rendesen.