Gdanskról (Danzig, ha így jobban ismered) nekem a hajógyár és Walesa jut eszembe, így aztán olyan nagy dologra nem számítottam, amikor lefoglaltam a jegyet ide, de ahogy tájékozódtam már láttam, hogy ez a város nem egy iparváros, hanem nagyon sok látnivalót rejt. És nem is csalódtam, mert egy nagyon szép napot töltöttem el itt.
Reggel elsétáltam a reptérre (500 m), hogy egynapos buszjegyet vegyek (12 PLN), mert a központ nagyon messze volt. Visszamentem a motelbe, összepakoltam a cuccomat és útnak indultam. Ahogy kiléptem a szállásról, láttam, hogy jön a busz, rohanva elértem. Aztán egy idő után rájöttem, hogy az ellenkező irányba megyek, így a végállomáson megvártam, míg visszaindul és utaztam még kb. 1 órát. Még jó, hogy napijegyem volt… Vettem némi útravalót egy Carrefourban és tovább utaztam, hogy megkeressem a Dluga utcát, ami az óváros egyik legszebb utcája. Nagyon szép épületek, mégiscsak egy fontos kikötőváros. A Szűz Mária templom tornyába érdemes felmászni, igaz több, mint 400 lépcső vezet ode, de nagyon szép a kilátás.
Tovább sétálgatva az Óvárosban elértem a csatornához, ami a tengerhez vezet. Innen hajók indulnak, én találomra választottam egyet, ami a Westerplattéra ment (tulajdonképpen itt kezdődött a II. világháború), de el lehet menni a Hel félszigetre, ahol egy világítótornyot lehet megnézni. A hajó elmegy a hajógyár mellett egészen a tengerig, aztán vissza.
Egy olcsó helyet találtam, ahol lengyel ételeket főztek, káposztás pirogot ettem, gombával. Délután 3-kor kezdődött a lengyel-svájci EB meccs, így kivetítőkön, teraszokon azt nézték. Elhatároztam, hogy elmegyek Sopotba, ami tulajdonképpen egy Gdanskkal összenőtt tengerparti város. Az információs pontokon azt mondták, hogy nem érvényes oda a jegy, de szerencsére a buszsofőr megerősített, így a 122-es busszal odautaztam. Már gyülekeztek a felhők, de azért még sokan voltak a vízben és a parton.
Itt is találtam egy tornyot (Latarnia morska), persze fel is mentem. Jó messzire ellátni a Balti-tengeren.
Mire kijöttem szakadt az eső (előtte egész nap kánikula volt), a meccs pedig éppen a hosszabbításban járt, mire megtaláltam a buszmegállót és visszamentem a szállásomra. Az arcom, karom lábam borzasztóan leégett, de azért túléltem.
