Miután Szarajevót másfél nap alatt megnéztem (legalábbis, amit én szerettem volna, erről itt és itt olvashattok) Mostarba utaztam, busszal. Már az utazás előtt megvettem a jegyet Mostarba a getbybus.com-on és odafelé a Globtour, visszafelé az Autoprevoz-bus társasággal utaztam, összesen 19 euróért. A buszpályaudvarról (a vasútállomás mellett van) indult reggel az utazás és itt ért az első meglepetés: 1 KM-et (0,5 euro) kellett fizetni azért, hogy oda bemehessek! A második meglepetés: a WC, ami szintén 1 KM és még az a bizonyos balkáni guggolós-pottyantós volt, egy kicsit modernizálva, mert nem beton fölött kellett (volna) guggolni, hanem műanyagból kialakított vízöblítéses verziót alkottak a tervezők!
A busz pontosan érkezett Tuzla felől és volt rajta hely bőven. Az út Szarajevó és Mostar között csodálatos hegyek, folyók közt vezet, sajnos az ablakok olyan párásak voltak, hogy odafelé nem is tudtam normális fotókat készíteni. A busz a két és félórás út alatt két helyen állt meg pár percre: Konjicnál és Jablanicánál.
A mostari buszpályaudvarra érkezünk, ami az óvárostól kb. 1,5 kilométerre van. Útközben egy mecsethez (Karadzosbegova Dzsamija) értem, ami nyitva volt és még a minaretbe is fel lehetett menni, összesen 10 KM-ért. A mecsetbe persze csak cipő nélkül, de a minaret onnan nyílik, így azt hittem, hogy oda is cipő nélkül kell, de voltak kirakva papucsok azokat lehetett használni.
Tovább folytattam utam és útközben néhány fotót készítettem az Öreg Hídról és a Neretva folyóról.
Az Öreg Híd közelében már nagyon nagy volt a tömeg, de egyre jobb volt a rálátás a hídra, ami sajnos már nem az eredeti, mivel a délszláv háborúban felrobbantották és azóta építették újjá. A híd nagyon csúszós kővel van borítva, könnyű elesni, vigyázni kell. Ezután csevapot ettem (nagy adag 8 KM) egy kis étteremben.
Ezután átsétálva a hídon az inkább horvátok lakta részbe értem, ahol egy katolikus templomot (Mostarski Zvonik Mira) néztem meg (nagyon nem szép) és fel lehet menni a harangtornyába, ami magasabb, mint egy minaret. Gondolom van egy kis versengés a keresztények és muzulmánok között. 75 méter magasan van a kilátó rész (45 méterig lift van), érdemes felmenni.
Ezután még sétálgattam egy kicsit felfedeztem egy kisebb hidat is, de úgy döntöttem, hogy elég a tömegből inkább előbb megyek vissza Szarajevóba. Szerencsére a busztársaság rugalmas volt: nem okozott problémát, hogy rá volt írva az indulási idő, felengedtek a korábbi járatra. Itt viszont tiszta volt az ablak, így tudtam fotózni a tájat.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess a facebookon.