Hála a Wizzairnek: olcsón el lehet jutni Szarajevóba (igen, tudom: állami támogatást is kapnak erre az útvonalra), oda-vissza 7000 Ft-ért tudtam venni repülőjegyet, ami valójában ingyen volt. (Hogy hogyan lehet ez, arról itt írtam.) Jóval az indulás előtt kimentem a reptérre, mert ki akartam próbálni a Mastercard Lounge-ot, hiszen most már Wizzair hitelkártyával ingyen be lehet menni. Szendvicsek, péksütemények, tea, kávé, alkoholos és alkoholmentes italok elég széles választéka található meg. Ki van írva, hogy csak helyben fogyasztásra, de persze volt, aki pakolt rendesen a táskájába is... Na meg persze volt, aki már reggel 8-kor ki akarta próbálni a teljes alkoholválasztékot...

Az út mindössze 55 perc és nem is volt késés. Sehol nem találtam a neten közvetlen bejutási lehetőséget a városba, de ahogy kiléptem a terminálból ott állt a Centrotrans társaság busza, ami a Bascarsijáig (az óváros központja) bevisz 5 KM-ért. (Konvertibilis márka, 2 KM = 1 euro.) Persze útközben több helyen is megáll. Ha vissza is megvesszük, akkor összesen 8 KM, jegyet a sofőrtől lehet venni, euróért is.

Az Otoka megállónál leszállva, 1 km gyaloglás után értem a szállásomra (TSC Pansion), ami 3 éjszakára 11 ezer forintba került. A város csodálatos fekvésű, hiszen minden oldalról hegyek veszik körül (ez azért a délszláv háborúban nem volt nagy öröm nekik, hiszen a környék magaslatairól lőttek a csetnikek), engem Luxembourg-ra emlékeztet. Persze csak a természeti adottságaiban, mert azért a balkáni hangulat megvan. Csak néhány adalék: egyetlen busz- vagy villamosmegállóban sincs kiírva sem a menetrend, sem a járatok sorszáma, sem az, hogy hová lehet menni; rengeteg a kóbor kutya, volt olyan, hogy egy csapatban hetet láttam; az éttermekben, kávézókban lehet dohányozni; sok a szemét és még mindig vannak romos épületek. Persze az árak sincsenek a közelében sem a luxembourg-inak, ami nagy szerencse, mert végre mindig a helyi fogásokat kóstolhattam meg, nem kellett gyorséttermet keresni, ami azért mondjuk Párizsban csak nagyon vastag pénztárcával valósítható meg.

Az Óvárosba indultam, ahol rengeteg az árus és a turista, mivel már dél felé járt leültem enni egy csevapot és inni egy sört, ez utóbbi a muzulmán éttermekben természetesen nincs. A csevap 10 db-ból állt, amit alig bírtam megenni és ez (a sör nélkül) 7 KM-be került. Megnéztem a Latin hidat és a szomszédjában azt a helyet, ahol Ferenc Ferdinándot és feleségét lelőtte Gavrilo Princip.

Ezután, a folyó túlpartján a Cár dzsámiját (nem tudom miért ez a neve).néztem meg, ahová belépő nincs és nem is mertem bemenni, amíg egy muzulmán hívő nagyon kedvesen be nem invitált, természetesen a cipőt le kell venni. (Kicsit aggódtam: mi lesz, ha ellopják?)

A Sárga Erődhöz mentem fel az autóúton, de lefelé már a gyalogúton jöttem, ami a Bascarsija utcán vezet felfelé, itt érdemes közlekedni, nagyon szép a kilátás. Lefelé jövet egy muzulmán temető van, ahol az ostrom alatt meggyilkolt muszlimok vannak eltemetve.

Aznap már nem is maradt erőm semmi másra, így visszamentem a panzióba pihenni. Hamarosan jövök a második nap kalandjaival.