Heti rendszerességgel utazom InterCity-n és higgyétek el, hogy az alábbi esetek mind megtörténtek.
- Analfabéta
Nem tudja elolvasni, hogy az ajtó automatikusan záródik, és ész nélkül rángatja.
- A számokkal bajban lévő
Képtelen megérteni, hogy a számok azért vannak az ülések fölött, mert az segít az elhelyezkedésben és nem találja a helyét. Aztán kóvályog fel-le a kocsiban és csomagjával jól oldalba lök minden második embert.
- Az arrogáns
Nem érdekli, hogy hová szól a jegye, leül valahová és ha megérkezik az, akinek oda szól a jegye még ő van felháborodva.
- Az aggódó
Bár a Nyugatiba megy, már Ferihegynél elkezd pakolni és kivonul az ajtóhoz és elállja az utat a Kőbánya-Kispesten, Zuglóban leszállók elől.
- A táskás ember
Három hatalmas táskája van, amiből egyet a lábához rak, hogy a szemben ülő nehogy véletlenül ki tudja nyújtani a lábát.
- A családi élet megoldója
Olyan hangerőn beszél a telefonjába, hogy azt az egész kocsi hallja. Ebből megtudhatjuk, hogy a felesége nincs jóban az anyjával és a hétvégi program egyeztetésekor ezt részletesen elemzi úgy, hogy azt mindenki hallja…
- A fázós
Kb. 23°C a hőmérséklet, én már rövid ujjú pólóban is izzadok, mint prosti a templomban, erre az egyik néni jelzi, hogy ő bizony fázik. A kalauz pedig kedves és feljebb veszi a fűtést…
- A horkoló
Léteznek emberek, akik bárhol, bármilyen testhelyzetben képesek egy pillanat alatt elaludni. Irigylem őket, mert ez nekem még egyetlen közlekedési eszközön sem sikerült. Van azonban, aki egyből el is kezd hangosan horkolni és, ha egyedül utazik, akkor nincs, aki oldalba lökje. Ebben a helyzetben már csak a kalauz segíthet, aki kéri a jegyeket és felébreszti.
- A szórakozni vágyó
Tévéműsorokat néz a telefonján, fülhallgató nélkül! Így aztán mindenki hallja azt is, amit nem akar. Ha rászólnak, persze megsértődik.
- Kalauz civilben
Ez volt a mélypont… Felszállok a vonatra és látom, hogy egy vasúti egyenruhás fickó (mint később kiderült szolgálaton kívül) ül a helyemen és anélkül, hogy a „kérem” vagy a „legyen szíves” kifejezéseket használná, csak annyit mond: „üljön már oda” és az eggyel előtte lévő sorra mutat, arra az ülésre, ahol már az igazi kalauz kabátja lóg. Nem tudom, ki hajtaná hátra a fejét egy másik ember kabátjának (koszos? zsíros?) gallérjához, én nem. Ezután kiderült, hogy bizony a fűtéssel gondok vannak és néhány utas erről igazolást kért, hogy majd emiatt visszakapják a pótjegy árát (a kis naivak). Mire a szolgálaton kívüli vasutas a kalauznak jelezte, hogy add ki nekik, úgysem érti meg a sok hülye, hogy nincs értelme. Ez már nekem sok volt és rászóltam, hogy mit képzel. Ezt persze megírtam a MÁV felé is vagy 2 hónapja, de nem méltattak válaszra…
+1 A blogger
Aki őket megfigyeli és blogot ír róluk…
