Gdanskról (Danzig, ha így jobban ismered) nekem a hajógyár és Walesa jut eszembe, így aztán olyan nagy dologra nem számítottam, amikor lefoglaltam a jegyet ide, de ahogy tájékozódtam már láttam, hogy ez a város nem egy iparváros, hanem nagyon sok látnivalót rejt. És nem is csalódtam, mert egy nagyon szép napot töltöttem el itt.

Reggel elsétáltam a reptérre (500 m), hogy egynapos buszjegyet vegyek (12 PLN), mert a központ nagyon messze volt. Visszamentem a motelbe, összepakoltam a cuccomat és útnak indultam. Ahogy kiléptem a szállásról, láttam, hogy jön a busz, rohanva elértem. Aztán egy idő után rájöttem, hogy az ellenkező irányba megyek, így a végállomáson megvártam, míg visszaindul és utaztam még kb. 1 órát. Még jó, hogy napijegyem volt… Vettem némi útravalót egy Carrefourban és tovább utaztam, hogy megkeressem a Dluga utcát, ami az óváros egyik legszebb utcája. Nagyon szép épületek, mégiscsak egy fontos kikötőváros. A Szűz Mária templom tornyába érdemes felmászni, igaz több, mint 400 lépcső vezet ode, de nagyon szép a kilátás.

Tovább sétálgatva az Óvárosban elértem a csatornához, ami a tengerhez vezet. Innen hajók indulnak, én találomra választottam egyet, ami a Westerplattéra ment (tulajdonképpen itt kezdődött a II. világháború), de el lehet menni a Hel félszigetre, ahol egy világítótornyot lehet megnézni. A hajó elmegy a hajógyár mellett egészen a tengerig, aztán vissza.

Egy olcsó helyet találtam, ahol lengyel ételeket főztek, káposztás pirogot ettem, gombával. Délután 3-kor kezdődött a lengyel-svájci EB meccs, így kivetítőkön, teraszokon azt nézték. Elhatároztam, hogy elmegyek Sopotba, ami tulajdonképpen egy Gdanskkal összenőtt tengerparti város. Az információs pontokon azt mondták, hogy nem érvényes oda a jegy, de szerencsére a buszsofőr megerősített, így a 122-es busszal odautaztam. Már gyülekeztek a felhők, de azért még sokan voltak a vízben és a parton.

Itt is találtam egy tornyot (Latarnia morska), persze fel is mentem. Jó messzire ellátni a Balti-tengeren.

Mire kijöttem szakadt az eső (előtte egész nap kánikula volt), a meccs pedig éppen a hosszabbításban járt, mire megtaláltam a buszmegállót és visszamentem a szállásomra. Az arcom, karom lábam borzasztóan leégett, de azért túléltem.

Péntek reggel 6:40-kor indulás a debreceni reptérről (Wizzair, mi más lenne DEB-ről?), ahol még soha nem voltam. Nagy tömeg nincs, az biztos! Nagyon alapos biztonsági ellenőrzés után (minden elektromos eszközt be kellett kapcsolni!), kis késéssel, de pontos érkezéssel indulás Charleroi-ba. Még mindig nehéz megszokni a géppisztolyos katonákat, de ez van. A flibco.com busza pontosan indul és érkezik Lille-be. Éppen szünnap van a foci EB-n, így a szurkolói zóna üresen tátong, néhány ír szurkoló járkál itt, de csak a vonatot várják, hogy tovább utazhassanak.

Gyalog indulok a központ felé, útközben egy szép, gótikus stílusú templomot – a Saint-Maurice-t – nézem meg. Nem bírom felfogni, hogy hogyan tudtak ilyen épületeket alkotni több száz évvel ezelőtt.

Ezután a Beffroi de Lille-hez megyek, melynek tornyába fel lehet menni, de majd csak két óra után… Hát akkor nyakamba veszem a várost és különböző épületeket, utcákat fotózok.

Eszem is valamit (KFC, bocs ez nem egy gasztrotúra…) és aztán visszasétálok a toronyhoz, ahol kiderül, hogy a jegyárus szülei magyarok, de ő már alig tud magyarul, kb. annyira mint én franciául… Így aztán elbeszélgetünk pl. a foci EB-ről. A toronyba lift is megy föl, ki is használom, de nagyon szép a kilátás.

Még néhány épület lefotózására és egy kis vásárlásra marad idő, mert nemsokára jön a busz, legalábbis azt hiszem, de most fél órát késik. Szerencsére nem gond, mert van idő a repülő indulásáig.

Pontosan landolunk Gdanskban, ahonnan a szállásom 5 percre van. Recepció persze nincs, de szerencsémre épp akkor ér oda egy lány is, aki lengyel, így ő fel tudja hívni a tulajdonost, aki egy szót sem tud angolul, így aztán lettem volna bajban, ha ez rám marad. Nem túl igényes, de olcsó szállás, két éjszakára tökéletes.

Lányom és barátja beszámolója következik: 

Május 7-én még a szokottnál is jóval korábban keltünk (már-már annál is korábban, mint amikor aludni szoktunk menni), hiszen semmiképpen sem szerettünk volna lemaradni a reggel 6:00-kor induló gépről (Wizz Air), ami szűk két és fél óra alatt Londonba repített minket, ahol egy nap alatt igyekeztünk a lehető legtöbb dolgot megnézni. Helyi idő szerint 8 óra előtt pár perccel már az útlevél ellenőrzésnél álltunk sorba. Jó tanács: ha van, vigyünk magunkkal útlevelet, azzal egy sokkal rövidebb és gyorsabban haladó sorban be lehet jutni az országba, ami egy egynapos kirándulásnál nagyon jól tud jönni! Itt rögtön rá is csodálkoztam arra, amit már évekkel ezelőtt sem értettem: miért van teljesen külön a (jég)hideg és a forró vizes csap?

Amint kiléptünk a reptér épületéből, rájöttünk, hogy a kézipoggyászunk felét (tartalék meleg pulcsi és esőkabát) akár otthon is hagyhattuk volna, az idő még a budapestinél is naposabb és melegebb volt, ami május elején különösen szívderítő volt. Közvetlenül a reptér előtt van egy nagy autóbuszmegálló, innen mentünk London belvárosába a félóránként induló Green Line 757-es buszok egyikével. A városba többféleképpen is be lehet jutni, a Green Line-on kívül van egy National Express nevű járat is, valamint az Easybus társaság, melyre nagyon olcsó jegyeket is ki lehet fogni (előre foglalható neten), azonban több helyen is azt olvastuk róla, hogy megbízhatatlan. Ezen felül a kicsit gyorsabb vonattal is bejuthatunk, ez azonban drágább és nem is visz be egészen a centrumig. A jegyünk a Green Line-ra 12 font/fő volt oda-vissza (a teljes árú jegy 17 font, de elfogadják az itthoni, új típusú diákigazolványt, amin angol és magyar nyelvű is diákigazolvány felirat is szerepel, bár ezt a honlapon nem írják). A jegy egész nap érvényes egy oda és egy vissza útra bármelyik járatra és ugyanannyiba kerül itthon foglalva és a buszon vásárolva is. Tudva, hogy milyen nehezen kelünk fel reggel, nem vettük meg előre, ha elalszunk, akkor legalább ennek az árát nem fizetjük ki feleslegesen.

Menetrend szerint, kb. 70 perc alatt a Victoria Coach Station-nél voltunk, innen 20 perc sétával a Buckingham palotához értünk. Az őrségváltás ugyan csak 11:30-kor kezdődik, de már jóval előtte nagy tömeg gyűlt össze a palota előtti téren, mi néhány fénykép készítése után tovább is sétáltunk a nagyon hangulatos (és szaladgáló mókusokkal teli) St. James parkon keresztül a Westminster Apátságig. Rövid sorban állást követően bejutottunk az apátság épületébe. A jegy diákoknak 17 font (felnőtteknek 20 font), amit (szerintünk) megéri kifizetni, a gótikus apátság belülről is lenyűgöző. A belépéskor kaptunk egy tárlatvezetőt (audio guide) és egy térképet (ezek a belépőhöz jártak, nem kellett külön fizetni érte), ezen magyar (!) nyelven hallgathattuk és nézhetünk, hogy épp hol járunk és mit látunk. Az apátságban található Darwin, Newton (itt játszódik Dan Brown Da Vinci kód c. könyvéből készült film egy jelenete is), Joule és Dalton és még számos híres természettudós sírja. Emellett még itt nyugszik többek között sok híres költő, író is. Sajnos fényképezni nem lehet bent. Az apátságtól pár percnyire van a Big Ben és a Parlament, a Westminster hídról pedig a Temze túlpartján lévő London Eye is látható, illetve a Big Benről és a Parlamentről is tudtunk képeket készíteni.

A Westminster megállónál metróra szálltunk (itt nagy meglepetésünkre egy „Saul fia” posztert is láttunk). Jegyet csak automatában lehet vásárolni, ide érdemes aprópénzt vinni magunkkal, mert csak egy automata fogadott (volna) el papírpénzt is. A jegy a BKV vonaljegyekhez képest jóval drágább (5 font/út/fő), hosszabb tartózkodás esetén Oyster-kártyával ennél barátibb összegért is utazhatunk, ez azonban egy oda-vissza út esetén még nem éri meg. A Manison House megállónál szálltunk le, itt megpróbáltuk rögtön megvenni a jegyünket visszafelé, mivel alig álltak az automatáknál. Egy nagyon kedves alkalmazott oda is jött, hogy segítsen megvenni a jegyet. Kérdezte, hogy hol van az a jegyünk, amivel odafelé utaztunk. Mondtuk neki, hogy azt elnyelte a gép. Rögtön oda is rohant és szétszedte a jegykezelőt (gondolom, sok jegyet elnyelhet), majd rájött, hogy a jegy csak egy útra szól, így nem is kellett volna visszakapnunk. Végül visszairányú jegyünk nem lett, ugyanis kiderült, hogy azt mindig a kiindulási állomáson lehet csak megvenni. A megállóhoz közel található a St. Paul’s Cathedral, innen a Harry Potter 6. részének elején is látható gyalogoshídon, a Millenium Bridge-n átsétáltunk a Temze másik oldalára. Itt kívülről megnéztük a Shakespeare’s Globe-ot, ami az 1600-as években feltárt színház korhű rekonstrukciója. Sétánk a Southwalk Bridge-n át az 1666-os londoni tűzvész emlékművéhez, rövid angol nevén a Monumenthez vezetett. A 62 méter magas, toronyszerű emlékmű tetején lévő teraszra 311 lépcsőn lehet feljutni, némi belépőért cserébe, amiért a leérkezés után egy oklevelet adnak arról, hogy megmásztuk a tornyot. Az útikönyvek szerint ez az egyik legolcsóbb kilátási lehetőség a városra.

 Nem volt túl sok időnk, így az oklevél beszerzése helyett a Tower felé vettük az irányt, majd lesétáltunk a folyópartra és a Tower Bridge-nél fejeztük be a sétánkat. Egy rövid pihenő után a Tower Hill-től a Victoriáig metróztunk (ezúttal egész egyszerűen sikerült jegyhez jutnunk). A megállóhoz közel van egy ajándékbolt, ahová bementünk, majd a 17:00-s Green Line busszal elindultunk a reptér felé. A busz elment a Hyde-park mellett, így pár pillanatra még azt is láthattuk. A tiszta idő hazáig kitartott, így az élményekkel teli út végén egy rövid ideig Budapestet is láthattuk felülről.

Feleségemmel és fiammal indultunk pünkösd vasárnapján, hogy megnézzük Bruges-t (vagy Brugge-t). Időben sikerült megvenni a jegyeket, így az utazás hármunknak kevesebb mint 30000 Ft volt: Wizzairrel Brüsszel-Charleroiba repültünk (oda-vissza 20.000/3 fő), onnan pedig Flibco busszal mentünk tovább (oda-vissza 25€/3 fő). Ez nem az a reptér, ahol a robbantás volt, de a biztonságra nagyon figyelnek: fegyveres katonák mindenütt és a reptér épületébe is csak beszállókártyával és igazolvánnyal engednek be.

Pontosan indult és érkezett a repülő és a busz is, így 11:20-ra értünk Bruges-be. Nem volt túl szép idő, de legalább eső nem esett. A vasútállomásra érkezett a busz, onnan gyalog mentünk a központba, útközben egy Carrefour expresszben tudtunk vásárolni.

A Markt nevű térrel kezdtük, ez régebben piac volt most tele van turistával és régi flamand épületekkel.

Innen indulnak a hintós városnézések, aminek inkább nem kérdeztük meg a tarifáját… Sok helyen olvastam, hogy ki kell próbálni azt a sült krumplit, amit itt árulnak street food stílusban. Tényleg ki kell próbálni, mert nagyon finom, de elég lett volna a kis adagot választani, mert a közepest alig bírtuk megenni. És itt el is követtünk egy hibát: a téren ettük meg, ahelyett, hogy beálltunk volna a harangtoronyba bejutni vágyók sorába. Így az evés után még egy órát álltunk sorba. Tehát jó tanács: vegyetek sült krumplit és álljatok be vele a sorba! A harangtorony (Belfort) ugyanis a tér egyik oldalán van, egy régi kereskedőház udvaráról lehet bejutni.  Persze lift nincs, így marad a 366 lépcsőfok… De megéri, mert nagyon szép a kilátás. (Sajnos a belépődíj elég borsos: 10€/felnőtt.)

Ezután átsétáltunk a Burg nevű térre, ahol a Városháza és a Szent Vér-bazilika emelkedik ki a látnivalók közül.

A bazilika kívülről egyáltalán nem annak látszik, de belülről nagyon szép. Állítólag Krisztus véréből őriznek itt néhány cseppet, erről kapta a nevét.

A két teret összekötő utcán (Breidelstraat) van egy kis ajtó, ahonnan egy utca (Garre) nyílik, ahol egy söröző található, ide érdemes betérni, legalább százféle sört lehet itt kapni.

Mindenhol csokoládéboltok találhatók, ahol azért vettünk egy kis szuvenírt, de sajnos már indulni kellett vissza a buszhoz. Szóval 5 órát töltöttünk Bruges-ben és nagyon sokat utaztunk, de így is megérte, aki szeret repülni, próbálja ki!

Néhány évvel ezelőtt egy volt osztálytársam meghívott egy svájci nyaralásra, ő ugyanis Lausanne-ban él. Nagyon sok helyen jártunk, ezek közül Gruyère volt az egyik legszebb.

A sajtjáról híres kisváros főtere is nagyon szép látvány, a környék pedig tele van szebbnél szebb hegyekkel, azok pedig tele tehenekkel. (Ehhez képest egy kiló marhahús már akkor 100 svájci frankba került!)

Van itt egy szép kastély, nem egy Versailles, de azért nagyon látványos belül is és a kertje is. Volt némi hiányérzetünk, mert parlagfüvet egy szálat sem láttunk…

A környék látványa innen még szebb, mint lentről.

 A település neve a sajtjáról a leghíresebb, ennek a gyártásába belepillanthattunk, mert a gyár egy része látogatható, itt meg lehet nézni a sajtkészítés lépéseit, persze csak üvegfal mögül.

Végül igazi svájci habcsókot ettünk dupla tejszínnel.

Kihasználva a Wizzair 20%-os kedvezményét, amit tegnap adott a klubtagoknak, vettem négy repülőjegyet és egy hosszú hétvégét végigutazom. Egy pénteki napon 6:40-kor indulok Debrecenből és 8:55-kor szállok le Charleroiban, ahonnan Flibco busszal elmegyek Lille-be. Este vissza Charleroiba, ahonnan 21:35-kor indulok Gdanskba. 23:25-kor leszállok és mivel a repülőtérhez közel foglaltam szállást a booking.com-on csak odasétálok és már alszom is. Másnap reggel bebuszozom a városba, este vissza a szállásra. Vasárnap 10:05-kor indul a gép Malmöbe és 1 óra múlva már le is száll. Innen busszal megyek Koppenhágába (kb. 60 km). Este vissza a reptérre és 21:55-kor indulok Budapestre. Nagy kaland lesz, már alig várom. És hogy mennyibe kerül mindez? A 4 repülőjegy összesen 17.000 Ft volt, a transzfer és a buszozás is pénzbe kerül, de szállásból egy olcsót találtam, közös zuhanyzóval és WC-vel, de hát két éjszakát ki lehet bírni.

Na persze bevallom, hogy innen loptam az ötletet:

http://szuperutazasok.cafeblog.hu/2016/03/19/116-ora-agyugolyofutam-europaban-puffin-modra/

Régi tervem vált valóra azzal, hogy egy egynapos repülős kirándulásra mehettem. A feleségem nem akart velem jönni, így egyedül mentem, Gentbe. Két hónappal előtte vettem jegyet a Wizzairnél (oda-vissza 9000 Ft, Brüsszel-Charleroiba) és a flibco.com-on buszjegyet Gentbe (oda-vissza 14 euro). Útikönyvekkel és a tabletemre töltött appokkal vágtam neki az útnak, laza tavaszi öltözékben, ehhez képest Charleroiban -1°C volt… A busz pontosan érkezett, így délre már Gentben voltam. A Flibco a vasútállomáson tesz ki, amit érdemes megnézni, különleges épület, a környék persze tele biciklivel.

Villamossal mentem a központba (Korenmarkt), ahol szinte egy helyen van minden fontos látnivaló. Gent egy flamand kereskedőváros, nagyon szép épületekkel.

Kb. 600 méter sugarú körben három nagy katedrális található. A hídon túl a Szent Mihály templom, ami épp zárva volt. A hídról visszanézve látszik előbb a Szent Miklós templom, majd a Szent Bavo székesegyház.

A Szent Mihály templom hatalmas gótikus íveivel lenyűgöző látvány, itt lehetett fotózni.

Ezután a két templom között lévő harangtoronyba mentem fel (belépő 8 euro), ahonnan az egész város belátható.

A Szent Bavoba a belépés ingyenes, de van itt egy nagyon híres oltárkép (van Eyck műve), aminek a megtekintéséért 4 eurót kell fizetni, de megéri. Sajnos fotózni nem lehetett…

Ezután végigsétáltam a Graslei-en, ami a folyó partján van és egymást érik az éttermek teraszai (márciusban is!).

Csak egy sört akartam inni, de jelezték, hogy csak akkor, ha eszem is valami. Biztos nem tetszett a hátizsákom... Így aztán egy kicsit eltávolodtam a központi résztől és ott egy kis sörözőt találtam, ahol megkóstoltam néhány sört és elbeszélgettem a csapossal, angolul.

Tovább sétálva csináltam még néhány képet, hiszen a kis mellékutcák is nagyon szépek. A közelben található még a Gravensteen nevű vár, amit csak kívülről néztem meg.

Ezután még egy gofrit ettem a Korenmarkton, találtam egy kis boltot, ahol rengeteg féle belga sör volt (sajnos a kézipoggyászba nem mehet) majd kimentem villamossal az állomásra, innen indult a busz visszafelé, természetesen pontosan.

Visszafelé a Wizz A-321-es típusú gépe jön – ilyenen még nem utaztam, 7 méterrel hosszabb, mint a 320-as. Pontosan indult, pontosan érkezett. Aztán Ferihegyről haza vonattal, ami 25 percet késett… Persze váróterem nincs, így aztán megfagyhat az ember, várakozás közben.

Ezt leszámítva nagyon jól éreztem magam, mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki. Én egyedül is élveztem.

Szerda reggel elindultunk a Bernauerstrassén lévő szabadtéri kiállításra, ami a szállásunktól néhány méterre volt. Itt fényképeket láthatunk a fal megépüléséről, az épületek – köztük egy templom – lerombolásáról. Ezekre azért volt „szükség”, mert a keleten lévő házak mellett az utca már nyugati terület volt, így sokan úgy szöktek át, hogy egyszerűen kiugrottak az ablakon. Ezért először kitelepítették az ott lakókat, majd később le is rombolták az épületeket.

Megemlékeznek még azokról az emberekről is, akik szökés közben haltak meg, hiszen itt nagyon sokan próbálkoztak például alagút ásásával. Nagy élmény volt ezeket a helyeket élőben látni, hiszen ezek a helyszínek megjelennek Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén című regényében. (Ha el akarod olvasni – amit javaslok –, akkor szólok, hogy ez az Évszázad trilógia utolsó kötete, tehát ne ezzel kezd!) Látható még ezen a részen az eredeti fal néhány darabja és egy őrtorony is.

A Nordbahnhofon S-Bahnra szálltunk és elmentünk az Olimpiai Stadionba(kedvezmény a Berlin Welcome Cardra), ahol az 1936-os olimpiát rendezték, jelenleg a Hertha BSC (edző: Dárdai Pál) játssza itt a meccseit és minden évben itt rendezik a német kupadöntőt, 2009-ben pedig itt volt az atlétikai világbajnokság.

A stadion túlsó oldalán több emléktábla van a berlini olimpián győztes sportolók neveivel (pl. a négyszeres győztes Jesse Owensével). Természetesen magyarokkal is!

A pálya környékén pedig a német olimpiai bajnokok nevei láthatók, kőbe vésve!

Visszamentünk az Alexanderplatzra, mert innan néhány méterre található a DDR Motorrad Múzeum (kedvezmény a Berlin Welcome Cardra), ahol rengeteg motorkerékpárt lehet megnézni, főleg az NDK termékei közül, de van néhány nyugati gép is. Nagy élmény volt felidézni a tinédzserkoromat, amikor még Simsonnal jártam…

Sokat olvastam előtte berlini utazásokról és szinte mindegyik ajánlotta, hogy utazzunk a 100-as busszal, mert nagyon sok híres épületet lehet belőle látni és tényleg érdemes kipróbálni.

Késő délután hajóztunk egyet a Spreen (kedvezmény a Berlin Welcome Cardra), nagyon szép a látvány, de már nagyon hideg volt, így visszafelé már a zárt, fűtött részen utaztunk. Nagyon szép látvány hajóról nézve a város, különösen úgy, hogy közben besötétedett, így odafelé világosban, visszafelé kivilágítva néztük a partot.

Kedd reggel vásárlás a Lidlben (amíg a többiek aludtak), majd irány a Berlini Dóm (kedvezmény a Berlin Welcome Cardra). Hihetetlenül szép, hatalmas evangelikus templom, aminek a kupolájából csodálatos kilátás nyílt a városra.

 Innen az NDK Múzeumba mentünk (kedvezmény a Berlin Welcome Cardra), ahol számunkra – a szocialista időkből – ismerős tárgyak és képek voltak, nagyon érdekes volt. Legalább a fiam is bele látott abba, hogy hogyan éltünk 1990 előtt. (Felmerül a kérdés: nálunk miért nincs ilyen múzeum?)

Az Unter Den Lindenen át mentünk a Gendarmenmarkt nevű térre, ami állítólag a város legszebb tere. És tényleg két csodálatos templom és egy koncerteknek otthont adó épület volt.

Ezután megéheztünk és eldöntöttük, hogy visszamegyünk az Alexanderplatzra, de a Fridriechstrassén át kellett szállni. Ott azonban hasonló választék volt gyorséttermekből, mint az Alexen, így itt ettünk fish & chipset.

Innen a Checkpoint Charliera mentünk, ami a megosztott Berlin idejében az egyik átkelő volt kelet és nyugat között. Amerikai és orosz egyenruhába öltözött alakokkal lehet fotózkodni, persze ők ezért némi aprót várnak el, így aztán csak távolról kattintgattam. Van itt egy szabadtéri múzeum is, ami a fal történetét, áldozatait mutatja be.

A közelben egy Trabant múzeum is található, amit kihagytunk – ültem én eleget benne – inkább elsétáltunk egy szintén szabadtéri emlékhelyhez, ahol a náci kormányzati központ volt. A következő megállónk már a Brandenburgi Kapu közelében lévő szabadtéri emlékmű volt, ami a zsidóknak állít emléket. Különböző méretű négyzetes hasábok sorakoztak, közöttük lehet járkálni.

Ezután egy kis nappali fotózás a Brandenburgi Kapunál, majd elmentünk a Potsdamer Platzra, ahol már a modern Berlin épületeit láthatjuk, nekem ez annyira nem jött be…

Innen már a Reichstaghoz mentünk, ahová hónapokkal előre bejelentkeztünk (ingyenes) és egy csoporttal megnézhettük az épületet, angol nyelvű idegenvezetővel, akinek szerencsére német volt az anyanyelve, így elég sokat megértettünk belőle… Bemehettünk az ülésterembe is. 1945-ben az épületet elfoglaló szovjet katonák összefirkálták a falakat, néhány helyen ezt meghagyták. Végül felmentünk az üvegkupolába, hiszen az eredeti elpusztult a háborúban.

Sok könyvet olvastam a Berlini Falról, érdekelt Berlin, így aztán elhatároztuk, hogy az őszi szünetben ott töltünk 3 éjszakát. Akkor még a fapadosok közül csak az EasyJet repült oda, így őket választottuk, a bookingon pedig lefoglaltam a szállást. Azt gondoltam, hogy a 3 nap bőven elég Berlinre, de aztán, ahogy közeledett az indulás és egyre többet olvastam a német fővárosról rájöttem, hogy egy hetet is el lehetne ott tölteni. Ajánlom mindenkinek az Ulmom Berlin nevű androidos alkalmazást, nagyon sokat használtuk.

Hétfő délután érkeztünk – feleségemmel és fiammal – kocsival a reptér parkolójába, de az indulásig még sok idő volt hátra ezért megnéztük az Aeroparkot. Érdemes meglátogatni!

Mivel feladott poggyászunk nem volt és online elvégeztük a becsekkolást, így egyből mehettünk a biztonsági ellenőrzésre. A gép pontosan indult és este 6-kor már le is szálltunk a Schönefelden.

Berlin tömegközlekedése nagyon jó, az U-Bahnnal és az S-Bahnnal szinte minden elérhető. Gyorsan vettünk 72 órás Berlin Welcome Cardot és irány az S-Bahn, majd a Hermannstrassén átszállás az U-Bahn-ra. A Bernauerstrasse megálló éppen a szállás előtt volt, amit 15 perccel előbb fel kellett hívni, mert recepció nincs. Ott már várt minket egy fiatal srác, akiről kiderült, hogy erdélyi magyar, így nyelvi probléma nem adódott. A szálláshoz be kellett menni egy udvarba, ami este elég félelmetes volt, mert felújítás miatt úgy nézett ki, mint egy ipartelep. De az apartman nagyon jó volt, olyan, mint a képeken, nem okozott csalódást.

A kulcs átvétele után gyorsan elmentünk az egy megállóra (Voltastrasse) lévő Lidlbe, ami kilencig volt nyitva. Itt gyakorlatilag ugyanaz az árukészlet fogadott, mint a magyar Lidlben. Ezután lepakoltunk a szálláson és elmentünk Berlin egyik központi terére az Alexanderplatzra. Itt a Currywurst Expressben ettünk (kedvezmény a Berlin Welcome Cardra), majd egy kicsit sétáltunk a téren, megnéztük a világórát és a tv-tornyot kívülről. Elmentünk még a Brandenburgi Kapuhoz is, ami kivilágítva különösen szép. Aztán vissza a szállásra, mert már elég késő volt.