Utazások Európában

Utazások Európában

2 nap Veronában

2019. január 02. - PDora

A Wizzair péntek esti járatával repültünk Milánó-Malpensába. Innen vonattal utaztunk a Malpensa Expressel Milánóba (a retúrjegy 20 euró/fő, ha előre megvesszük online, bár meg kell adni az indulás időpontját, és ehhez képest 3 órán belül fel kell használni). Az első éjszakát így Milánóban töltöttük, éjfél körül értünk a szállásunkra, ami a Milánó Centrale vasútállomás közelében volt. Egyébként Malpensába reggel hatkor is indul gép Budapestről, így ha azzal megyünk megspórolhatunk egy éjszaka szállást.

Egy bőséges reggeli után kisétáltunk a Centrale vasútállomásra és onnan a Frecciarosa nevű vonattal utaztunk. Nagyon szép tiszta vonat volt, kényelmes nagy ülésekkel, ugyanis amikor a Trenitalia weboldalán megvettem a vonatjegyeket, valami akció miatt a „business” jegy olcsóbb volt mint a sima (36 euró /2 fő). Nagy meglepetésünkre (a magyar viszonyokhoz szokván, már magától a vonattól is teljesen elájultunk) italt, kávét, teát, rágcsálnivalót is kaptunk a vonaton (nem kellett külön fizetni érte). Azt hittük ez csak a „business” osztályon van így, aztán visszafele kiderült, hogy a sima „másodosztályon” is ugyanúgy adnak.

Verona Porta Nuova állomásra érkeztünk meg, innen gyorsan elsétáltunk a közeli szállásunkra, ahol lerakhattuk a csomagokat. Aztán el is indultunk a központba. Tömegközlekedést Veronában egyáltalán nem használtunk, a főbb nevezetességek könnyen elérhetőek gyalog is. Először a Piazza delle Erbe-n néztünk szét, itt meg is ettünk egy-egy  pizzát. Nagyon kellemes volt ülni a tér szélén nézelődni és élvezni a napsütést. Ezután felmentünk a tér szélén álló toronyba, a Torre dei Lamberti-be (8 euró/fő, diákoknak 5 euró/fő). Innen csodálatos kilátás nyílik a városra.

img_20181020_125321.jpg
img_20181020_123618_1.jpg

 

Miután szétnéztünk még a Piazza delle Erbe-vel szomszédos Piazza dei Signori-n, továbbindultunk a Sant'Anastasia templom felé, amely Verona egyik legszebb temploma.

img_20181020_133516.jpg

Ezután kisétáltunk az Adige folyó partjára és elindultunk a Ponte Nuovo hídon át a Giordano Giusti felé, amely egy reneszánsz kert. 7 euró a belépő, ami szerintem nagyon megéri. Gyönyörű szép és nagyon nyugodt, idáig már sokkal kevesebb turista jön el. A kertnek van egy „titkos” felső szintje is, ahonnan szép kilátás nyílik a városra.

img_20181020_160446.jpg img_20181020_143628.jpg

 
A kertből a folyó másik partja mellett elindultunk a Castel San Pietro felé. A kastélyt belülről nem néztük meg, csupán a kilátás kedvéért mentünk fel.

img_20181020_163001.jpg

img_20181021_211557.jpg

Ezután elindultunk a szállás felé, de még útba ejtettük a veronai katedrálist, amelyet már csak kívülről tudtunk megnézni.

A 2. nap reggelén Júlia házát néztük meg. A ház erkélyét csak jóval Shakespeare híres darabjának a keletkezése után építették a házhoz. Ennek ellenére rengetegen látogatnak el ide. Magába a házba is be lehet menni 6 euróért, Zeffirelli filmadaptációjából láthatunk itt díszleteket.

img_20181021_101621_1.jpg

Ezt követően a Piazza Brá felé indultunk, ugyanis itt található a világ 3. legnagyobb amifteátruma. Az útikönyvek szerint nem éri meg 10 euróért belülről is megnézni, nekünk viszont nagyon nagy élmény volt, és a tetejéről szép kilátás nyílik a Piazza Brára. Az ebédünket a tér melletti éttermek egyikében fogyasztottuk el, nagyon kellemes volt csak ücsörögni és nézelődni.

img_20181021_121147.jpg

img_20181021_123609.jpg

Utolsónak a várat, a Castelvecchio-t néztük meg (a múzeum részbe nem mentünk be, így ingyenes volt), átsétáltunk a hozzá tartozó hídon is. Ezután már indulnunk kellett, vonattal Miláno Centrale-ba, majd onnan szintén vonattal Malpensa reptérre utaztunk. A gép kicsit késett, így hajnali 1 körül érkeztünk haza Budapestre.

img_20181021_1420242.jpg

img_20181021_145620.jpg

Hétvégi barangolás Rómában

Kedves barátaim beszámolója római útjukról:

Advent második hétvégéjét töltöttük Rómában két gyerkőccel, egy 14 és egy 8 évessel. Tudtuk, hogy Rómát nem lehet megismerni ennyi idő alatt, de arra elég volt, hogy belekóstoljunk, megszeressük, és tudjuk, érdemes lesz még visszatérni, gyerekekkel is.

Szombaton korán ültünk repülőre, Ferihegyről a Ryanair járatával utaztunk. Elsőbbségi beszállást választottunk, így magunkkal vihettük az utastérbe a kis gurulós bőröndjeinket. A járat 8 órakor megérkezett Róma-Ciampino repülőtérre. Innen a Termini pályaudvarra transzferbusszal utaztunk. Még itthon online megváltottuk a jegyet, ami fejenként 9 euró volt (oda-vissza). Több busztársaság indít járatot a reptérről a központ felé, mi a Shuttle busszal utaztunk. Teljesen elégedettek voltunk a szolgáltatással, könnyen megtaláltuk a buszmegállót (a reptér elől, a 2. megállóból), pontosan indult, visszafelé sem csalódtunk. Fél órát utaztunk, amíg megérkeztünk a Termini pályaudvarhoz. Innen gyalog mentünk a szállásunkra, a Hotel Verona Rome 10 percnyi sétára található a pályaudvartól (a Santa Maria Maggiore bazilika szomszédságában). Két nappal az érkezésünk előtt felvettük a kapcsolatot a szállással, és kértük, hogy a bőröndjeinket lepakolhassuk a hotelben, mielőtt elindulunk városnézésre (egyébként kettőtől lehetett volna elfoglalni a szállást). Nagyon segítőkészek voltak, délelőtt fél 10-kor megkaptuk a szobakulcsot, a csomagokat biztonságban tudva indultunk a Róma központját felfedező túrára.

Az első napon a Forum Romanum-Palatinus-Colosseum hármasának bejárását terveztük. Több helyen olvastunk róla, hogy érdemes előre megváltani a jegyet, ha nem akarunk sokáig sorban állni. A kombinált jegy online megvásárlása mellett döntöttünk, amely felnőtteknek 12 euró (plusz 2 euró foglalási költség), 18 év alatt pedig ingyenes. A Forum Romanum pénztáránál (külön pénztárban az online foglalással érkezőknek) kaptuk meg a belépőjegyeket, melyekkel mindhárom helyre bemehettünk. A Colosseumba 14 órától léphettünk be (a jegy két napig érvényes).

Az első találkozásunk a történelmi Rómával, a Forum Romanumon tett séta, teljesen elvarázsolt. Ragyogó napsütésben, 18 fokos melegben, kabát nélkül sétáltunk az ókori romok között.

3.JPG

A diadalívek, a templomok, az oszlopmaradványok látványa mind-mind szavak nélkül is üzentek. Septimius Severus túlzsúfolt diadalívét csak távolabbról csodálhattuk meg, míg Titusét közelebbről is megnéztük.

5.JPG

A Palatinusról a kilátás lenyűgöző: elénk tárult a Forum, a Colosseum, Róma látképe, sétáltunk az örökzöld növényzet, a narancsfák között.

7.JPG

A történelmi séta közben alaposan elfáradtak a gyerekek, így ideje volt keresni egy pihenőhelyet, ahol a lábainkat pihentethetjük és ehetünk is, hogy újra erőt nyerjünk. A Colosseum közelében található pizzériában 9-10 euróért kaptunk vékony tésztás pizzát és 5 euróért üdítőt, kávét. A városközpont más éttermeiben is hasonló (drága) árakat találtunk.

Nagy előnye a kombinált belépőjegynek, hogy a Colosseumba lényegében sorban állás nélkül, néhány perc alatt jutottunk be (a biztonsági ellenőrzés sem tartott sokáig). Hatalmas sor kígyózott a pénztár előtt, nem is értettem, hogy miért nem veszik meg mások is előre a jegyet. A Colosseumban több mint egy órán át nézelődtünk, minket belülről is annyira lenyűgözött a látvány, mint kívülről.

11.JPG

A tömeg itt még elviselhető volt, eloszlott az épületben és a környékén is. A Colosseumból a császárok fóruma felé indultunk tovább II. Viktor Emánuel hatalmas emlékműve felé (mérete megdöbbentő távolról és közelről is).

12.JPG

A Rómában töltött két nap alatt helyi tömegközlekedést nem használtunk, gyalog jutottunk el minden nevezetességhez, amit nem bántunk meg, járókelőként is érzékeltük a sokszor kaotikus római közlekedést.

Már kezdett lemenni a nap, amikor a monumentális emlékmű előtt, a Piazza Venezián felállított karácsonyfát megláttuk. Itt egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, nem is igazán volt kedvünk nézelődni, nehezen lehetett közlekedni a forgalmas csomópontban a lezárások miatt (a karácsonyfa ünnepélyes átadására készült a polgármester). Minden sarkon fegyveres katonák álltak, először szokatlan volt a látvány, majd egyre inkább megnyugtatónak éreztem a jelenlétüket. A tömeget igyekeztünk kikerülni, kis utcákon haladtunk tovább. Séta közben fedeztünk fel több templomot, melyek ingyenesen látogathatók, így pl. a Piazza Santi Apostolinin a tizenkét szent apostol templomát. A gyerekek mindig örültek a séta közben beiktatott pihenőknek, én pedig szívesen jártam körbe a templomokat. A bazilika belülről barokk pompát sugároz, külön érdekesség, hogy az oltár előtt lehet lemenni a gyönyörű freskókkal díszített altemplomba, ahol ál-katakomba található (nem eredeti, hanem a 19. században készült). 

14_2.jpg

A Trevi-negyedben sétáltunk tovább, hangulatos kis utcákon. Itt találtunk egy éttermet, ahol igazi olasz „pasta”-t kértünk vacsorára, jóllakottan indultunk a Trevi-kút felé. Még a közelébe sem értünk, egyre nagyobb volt a tömeg az utcákon, az éttermek előtti asztaloknál turisták tömege. A Trevi-kút kivilágítva gyönyörű látvány, viszont a tömegtől nehezen megközelíthető, számunkra kevésbé vendégmarasztaló, néhány fotó elkészítése után igyekeztünk mihamarabb elhagyni a zsúfolásig telt teret. (Másnap még tettünk egy próbát, délelőtt is hasonlóan nehéz volt megközelíteni, érdemes korán reggel érkezni, ha el akarjuk kerülni a tömeget.)

17_1.jpg

Mivel aznap korán keltünk, innen a szállásunk felé sétáltunk, megcsodáltuk a kivilágított épületeket, Róma esti fényeit. A csodás fények, a hangulatos utcák mellett voltak lehangolóan koszos, szemetes utcasarkok, a gyerekek is szóvá tették ezt. A tartalmas szombat után kellett a pihentető alvás mindannyiunknak, erőt gyűjtöttünk másnapra: a szállásunktól a Vatikánig 4 km az út.

 Vasárnap bőséges reggelit kaptunk a hotelben (az árban benne volt), majd elindultunk a Szent Péter tér felé. Az útvonalat úgy terveztük, hogy a Pantheon és a Piazza Navona is útba essen. Sétánk elején megálltunk a Barberini-palotánál, amely festménygyűjteménynek ad otthont. A kertjében sétáltunk, kívülről csodáltuk meg az épületet, a pálmafák alatt tartottunk pihenőt, élveztük a napsütést.

18.JPG

A finom (és hatalmas adag) olasz fagyi is erőt adott a gyerekeknek, amikor már elfáradtak a gyaloglásban. A Pantheon felé haladva Szent Ignác templomába tértünk be (Sant’ Ignazio). Itt épp mise volt, de a látogatókat így is beengedték. A mennyezet freskója Szent Ignác megdicsőülését ábrázolja, lenyűgöző látványt nyújt, mintha életre kelnének a freskó alakjai. A templomtérben elhelyezett tükör segítségével a látvány még inkább felejthetetlen. 

22.JPG

A Pantheon előtt hatalmas tömeg volt, ingyen lehet bejutni, de sorba kell állni, szakaszos a beengedés. A sor gyorsan haladt, kb.10 perc alatt jutottunk be, sokan kíváncsiak a „lyukas tetejű templomra” (ahogy a kislányom hívja).

28.JPG

Körbesétáltunk, megnéztük az uralkodósírokat, itt újabb pihenőt tartottunk, a tömeg ellenére akadt még szabad pad, ahol leülhettünk. Több nyelven és folyamatosan bemondták, hogy csendet kérnek, de ennyi nézelődő turista mellett nehezen volt megvalósítható.

Innen már nagyon közel volt a Piazza Navona, három barokk szökőkútjával.

31_1.JPG

Itt is tömeg volt, az adventi vásár forgataga még tovább fokozta. A vásárban inkább csak nézelődtünk, helyi kézműves termékek és családi programok várták az érdeklődőket. A zsúfolt teret elhagyva a Tevere hídján sétáltunk át, innen már láttuk a Szent Péter-bazilikát.

32.JPG

Az Angyalvár mellett álltunk meg kicsit, pihenőt tartottunk, panino szendviccsel enyhítettük éhségünket.

33.JPG

Néhány perc séta után elértük a Szent Péter teret, lenyűgöző volt a látvány a ragyogó napsütésben. A tér közepén álló karácsonyfa, a homokból készült betlehemes juttatta eszünkbe, hogy advent van.

38.JPG

A bazilikába ingyen lehet bemenni, de sorba kell állni. Amikor meglátták a gyerekek a hosszú sort, hallani sem akartak róla, hogy beálljunk (ekkor már sok kilométer volt a lábunkban). Legközelebb nem fogjuk kihagyni, ezért is érdemes lesz majd visszatérni. A téren nézelődtünk, sétáltunk, a vatikáni posta „épületében” képeslapot adtunk fel, majd elindulunk visszafelé. Két helyen álltunk meg még. Nem terveztük, de mégis váltottunk belépőjegyet az Angyalvárba (felnőtteknek 15 euró, gyerekeknek ingyenes). Nem bántuk meg, hogy bent is szétnéztünk, végigsétáltunk a szinteken, a kiállítótereken, a gyerekek számára is érdekes és izgalmas volt a helyszín.

42.JPG

Csodás volt a lemenő nap fényében a kivilágított épület, és a legfelső szintről a kilátás az esti Rómára, a bazilikára. 

43.JPG

A szállás felé haladva a Spanyol lépcsőnél tartottunk újabb pihenőt. A tömeg itt is nagy volt (kezdtük megszokni), a környéken csodás karácsonyi kivilágítás, hangulatos utcák, kicsit megéreztük ismét az esti római forgatagot.

44.jpg

A szállásunk közelébe érve betértünk egy étterembe, ahol a legfinomabb olasz pizzát készítik (a fiam értékelése szerint, a hétvégi tapasztalatok alapján). Tény, hogy finom vacsora, figyelmes kiszolgálás, ízletes tiramisu várt bennünket a L’Angolo di Napoli étteremben, jó szívvel ajánljuk.

Hétfőn reggel korán keltünk, a hotelben ismét segítőkészek voltak, az étkezőt korábban kinyitották, így friss croissant-nal felpakolva indultunk a reptérre, búcsút intettünk Rómának.

            Úgy gondolom, hogy a római hétvége két gyerekkel is bátran vállalható az adventi időszakban. Kellemes melegben sétáltunk, csobogó szökőkutakat, lenyűgöző tereket, ókori építményeket, romokat, templomokat, hangulatos utcákat láttunk, finom olasz ételeket ettünk. Nem rohantunk, nem terveztünk túl sok programot, mindig találtunk motivációt a gyerekeknek is, hogy kedvet kapjanak a sétához. Hálás szívvel gondolok vissza az adventi családi hétvégére az „örök városban”, mi szeretnénk még visszatérni.

8 kihagyhatatlan látnivaló Monacóban

Monaco Nizzából könnyen megközelíthető vonattal (oda-vissza 10 euró), de buszok is mennek oda. Mindenből süt a gazdagság: a házak, autók, jachtok. Az utcán sem szemetet, sem kátyút, sem koldust nem látni. Tisztaság mindenütt, az árak egyébként nem magasabbak, mint pl. a Côte d'Azurön, mondjuk az sem olcsó. Mi gyalogoltunk végig, de járnak buszok (2 euró a jegy).

1. Kikötő

Na itt aztán van rongyrázás: elképesztő méretű (és gondolom árú) jachtok tömkelege.

dscn8179.JPG

2. Kaszinó

Sajnos épp nem lehetett bemenni, de elölről és a tenger felől is fantasztikus látvány.

dscn8107.JPG

dscn8134.JPG

3. Cathédrale Notre-Dame-Immaculée

Egy csodálatos templom, itt található Grace Kelly sírja is, aki III.Rainier herceg felesége volt.

dscn8211.JPG

4. Vasarely: Hexa Grace le ciel, la mer, la terre

A magyar származású művész szabadtéri installációja a Kongresszusi Központ tetején. A tengerparti sétányon már messziről feltűnik.

dscn8108.JPG 

5. Az alagút

Sok alagút van, de ez az, ami a Forma 1-es futam része. Gyalog is végig lehet benne menni.

dscn8147.JPG

6. A híres hajtűkanyar

Nem nagy szám, de a Forma 1 rajongói biztosan megnézik.

dscn8146.JPG

7. Hercegi palota

Kívülről láttuk, érdemes megnézni az őrségváltást (mi nem láttuk).

dscn8183.JPG

8. III.Rainier autógyűjteménye

A lovashintóktól a Forma 1-es autókig fantasztikus gyűjtemény, 6,5 eurót megér.

dscn8251.JPG

És még néhány fotó a városról:

dscn8026.JPG

dscn8099.JPG

dscn8129.JPG

dscn8051.JPG

dscn8174.JPG

dscn8243.JPG

 

 

 

Nizza, ősszel

Kissé nehézkesen indult ez az utazás, hiszen odafelé még elvitt minket a Wizzair, de a visszautat már törölte, megszüntették a járatot. Helyette felajánlották, hogy Malpensáról jöhetünk haza. Mivel már a szállás ki volt fizetve, bevállaltuk ezt is. 

A reptérről megy a 98-as és a 99-es busz is a városba, de ezekért 6 eurót kell fizetni, így inkább az egyéb buszokat, villamosokat érdemes használni, ahol egy útra másfél, 24 órára pedig 5 euró a jegy! (A napijegyet is kell minden utazásnál kezelni!) Mi azonban - miután ingyenes busszal átmentünk a 2-es terminálról az egyesre - gyalog folytattuk utunkat a nem túl messze lévő szállásig, ami a Promenade des Anglais-n található, neve: Hotel Premiere Classe. Ha nem tesszük magasra a mércét és tényleg csak aludni akarunk ott, akkor tökéletes, olcsó szállás. Annak ellenére, hogy közvetlenül a reptérnél van, lehet nyugodtan aludni, nagyon jó a hangszigetelés.

Sajnos az időjárás borzasztó volt, szinte végig esett, a napot csak kedden láttuk először, pedig már szombattól ott voltunk... Így aztán nem is sikerült minden tervezett programot megvalósítani - mert hát kinek van kedve szakadó esőben járkálni, hiszen hiába van ernyő és esőkabát, a nadrág gyorsan átázik -, de azért sok mindent láttunk.

A Promenade des Anglais - ahogy fentebb említettem - a reptértől a városközpontig tartó, több kilométer hosszú sétány, a tengerparton. Természetesen pálmafákkal gazdagítva.

A városközpontban érdemes megnézni a Massena teret, nagyon szép.

dscn7965.JPG

Az óváros a szokásos mediterrán óváros: szűk utcák, templomok és persze mostanában bóvliárusok...

dscn7975.JPG

A Sainte-Reparate katedrálist is itt találjuk, hatalmas méretek, barokkos túldíszítettség, belépő nincs.

dscn7991.JPG

Az óvárosban, közel a tengerparthoz, található a halpiac, majd kissé arrébb mindenféle egyéb termékek piaca.

dscn7997.JPG

dscn8000.JPG

Persze hatalmas kikötő is van, tele luxusjachtokkal és hatalmas tengerjáró hajókkal.

dscn8397.JPG

A kikötő egyik oldalán van egy I. világháborús emlékmű.

dscn8392.JPG 

Innen a hegy felé indulva felmászhatunk (vagy ingyenes lifttel felmehetünk) a Castle Hillre, ahonnan nagyon szép a kilátás. Sajnos éppen zuhogott az eső, amikor meg visszamentünk zárva volt. 

dscn8007.JPG

A vasútállomás felé, a sétálóutcán (Jean Médecin) haladva találunk egy - a párizsi Notre-Dame-hoz hasonló - templomot, melynek neve: Basilique Notre Dame... Sajnos épp zárva volt.

dscn8427.JPG

Bár végig esett azért még így is megérte ellátogatni Nizzába, már csak azért is, mert vonattal könnyen elérhető innen Cannes, Antibes vagy Monaco. Utóbbit a rossz idő ellenére sem hagytuk ki. Erről a következő bejegyzésben írok.

Hazafelé Milánó-Malpensa reptérre a Flixbus-szal mentünk, csak ajánlani tudom mindenkinek, pontos, megbízható, nem drága. A 6 és fél órás úton 2 percet késtünk. 

A Magyar Államvasutaktól ments meg, Uram, minket!

Európai utazás volt ez is, de ne legyünk rá büszkék! Magyarország, 2018.

Egy kis bakonyi faluba utaztunk el egy nyári hétköznapon. Bár lehetőség lett volna, hogy busszal menjünk, mi inkább a vonatot választottuk, mert hát azon legalább van mosdó, meg hát kényelmesebb is. A Déliből indult Balatonfüred felé reggel a Katica gyorsvonat (nyilván pótjegyes), pontosan, késés nélkül. Az ember azért használná a mosdót, ami bizony félig zöldet, félig pirosat jelez a kilincsnél, mintha elfelejtették volna kinyitni reggel. Rángatjuk, nem nyílik. Megkérdezem az ott ülőktől, hogy van-e benn valaki, szerintük nincs. 15 perc múlva újra próbáljuk, nem megy, de nem is látunk senkit kijönni. Mivel ez egy két motorvonatból álló szerelvény, átmenni a másik kocsiba nem lehet. Na majd segít a kalauz. Ja de ő a másik kocsiban van. Sebaj, hívjuk fel a MÁV Direktet. Elmondom mi van, mondja, hogy tartsam, hívja a kalauzt. Megígéri, hogy Székesfehérvárnál átjön. Ebből persze semmi nem lett, de újabb próbálkozásra az ajtó kinyílt. Ezután a kalauz csak jóval később jött és látom, hogy a WC előtt továbbra is emberek állnak, nem tudnak bejutni. Biztos van benn valaki, mondják ők, én meg, hogy szerintem nincs. Na mindegy leszállunk Balatonfőkajár felsőn, ahol a megálló egy kukoricatábla mellett van és csak földúton lehet kijutni onnan! A feleségem magassarkú cipőben, mert hát vonatozunk nem túrázni jöttünk...

Visszafelé Hajmáskérről indultunk egy Flirt motorvonattal (egy kocsi) és - bármilyen hihetetlen is - a WC-re ki van téve, hogy nem lehet használni! Egy nap kétszer? Ez meg hogy? Na, de sebaj, mindjárt leszállunk Kelenföldön és keresünk egy mosdót. Keressük, keressük, végül a BKK irodában megtudjuk, hogy azt elfelejtettek ide tervezni! Egy ekkora pályaudvarra? Igen, hiába keressük az információs táblán, nincs WC! Na most mi legyen? Találunk egy láthatósági mellényes fickót, aki közli, hogy a buszállomás épületében van legközelebb mosdó! Ami persze 150 Ft-ba kerül.

Hát így megy ez nálunk, kis hazánkban... Bele sem merek gondolni abba, hogy mi lenne ha mondjuk kisgyerekkel utazom és annak kell menni...

Budva, nem(csak) vízimádóknak

Podgoricai szállásunkról ismét busszal mentünk a felkapott tengerparti nyaralóhelyre: Budvába. Mindenképp a buszozást javaslom (erről itt írtam), mert a városban kocsival közlekedni szinte lehetetlen, a sok turista miatt. A buszállomástól - ahol ingyenes térképet adnak - egy kis gyaloglással elérhető a tengerpart. 

dscn7208.JPG

dscn7215.JPG

Nem ugrottunk egyből a vízbe, inkább befizettünk egy kis hajóútra (5 euró/fő), ami elvitt a közelben lévő Sveti Stafanig. Ez egy csodálatos település, aminek egy beugró félszigetén van az óvárosa, engem a Mont-Saint-Michelre emlékeztet. Sajnos a hajó itt nem kötött ki, így csak kívülről csodálhattuk. 

dscn7247.JPG

dscn7236.JPG

Ezután visszaindult a hajó és ki lehetett szállni a Sveti Nikola szigeten, Ennek az egyik része egy köves tengerpart, kristálytiszta vízzel, ahol fürödni lehet. Ezt most már kihasználtuk és 1-2 órát eltöltöttünk itt.

dscn7219.JPG

dscn7266.JPG

dscn7269.JPG

A szigeten egy kis kápolna is található, bejutni nem sikerült. 

templom.jpg

A hajók 20 percenként indulnak vissza a szárazföldre.

dscn7216.JPG

Budva óvárosa - ami tulajdonképpen egy félszigeten van - a kikötőből rövid sétával elérhető. Hasonlóan a kotori óvároshoz itt is szűk sikátorokban sétálhatunk, régi szép épületek között.

dscn7278.JPG

dscn7280.JPG

dscn7303.JPG

dscn7313.JPG

dscn7297.JPG

Bár nagy a zsúfoltság a rengeteg turista miatt, mégis érdemes elmenni és megnézni ezt a csodálatos várost és persze megmártózni a tengerben is, ha már ott vagyunk. 

Kotor csodái

Podgoricából Kotorba busszal érdemes elmenni. Rengeteg busztársaságnak vannak járatai, a https://busticket4.me/EN/ oldalon lehet előre is venni, de arra figyeljetek oda, hogy nem érdemes a visszaútra egyben megvenni, mert az csak annak a busztársaságnak a járatára érvényes, de még ahhoz is kell kiegészítő jegyet venni. Tehát külön az egyik és külön a másik irányban vegyétek! A buszállomásokon is lehet egyébként vásárolni, de ezt nem tudtam előre. Egy irányban kb. 5-8 euró a jegy.

Már az út is csodás, hiszen átmegy a hegyeken és egyszer csak elénk tárul a tengerpart és Budva fantasztikus látványa a buszból.

budva_felulrol.jpg

Kotorban a buszállomás nagyon közel van az óvároshoz, ezt érdemes bejárni. Turista információs pontokon ingyen adnak térképet. Szűk sikátorok, középkori épületek, mintha egy olasz kisvárosban járnánk.

dscn7021.JPG

dscn7076.JPG

dscn7043.JPG

dscn7053.JPG

dscn7061.JPG

Ha meguntuk az óvárost, akkor induljunk a kikötőbe, ami közvetlenül mellette található.

dscn7077.JPG

A parton sétálva egymást érik a különböző - rövid - hajókirándulásokat kínáló társaságok. Időnktől és pénzünktől függően válogathatunk az 1 órástól 6 órásig, a 10 euróstól a 60 eurósig. Mi egy kétórás kirándulást választottunk (20 euro/fő), aminek részeként először elvittek minket egy szigetre, melynek angol neve: Our Lady of the Rock (így hirdetik). Itt 25 percig nézelődhettünk. Egy templom van itt, amit érdemes megnézni és körbefotózni a kilátást.

dscn7127.JPG

dscn7147.JPG

dscn7150.JPG

Tovább hajóztunk és az öböl partján kötöttünk ki, Perastban. Sajnos, itt is csak 25 percünk volt, így felmásztunk a parton lévő templom tornyába (1 euró) és így gyönyörködhettünk az öböl látványában. 

dscn7158.JPG

dscn7161.JPG

dscn7162.JPG

dscn7165.JPG

Persze fürdőzni is lehet a kristálytiszta vízben, de mi nem vagyunk nagy vízimádók, ezért itt kihagytuk. 

 

Podgorica

Igen, tudom: Podgorica nem szép város, sőt inkább csúnya. Miért érdemes mégis ide jönni? Mert van Budapestről repülőjárat, olcsó a szállás, nincs zsúfoltság és könnyen el lehet jutni innen Kotorba, Budvába, amik nagyon szép helyek. Persze 1 napot megéri a montenegrói fővárosban sétálni, néhány dolgot megnézni.

De kezdjük az elején: a reptérről érdemes taxival bemenni a városba, nem túl drága (12 euro) ráadásul mi összefogtunk két lengyel sráccal és közösen mentünk, így csak 6 euro volt kettőnknek. Bár Montenegró nem EU-tag, a fizetőeszköz az euro. Találhatunk cirill betűs feliratokat is, de szinte mindenhol elterjedt a latin betűs is. Az óvárosban volt a szállásunk: egy komplett apartman, ahol 5 éjszakára 37000 Ft-ot fizettünk, két főre.

Ha óváros, akkor azt gondolnánk, hogy szép, régi épületek, keskeny utcákkal, de ebből itt csak az utóbbi valósul meg…

Egy óratorony már messziről látszik.

oratorony.jpg

Azért van itt egy mecset (Dzamija Osmanagica), a Petra Prlje utcában, amit meg lehet nézni ingyen (cipőt le!), éppen arra volt az imám és kedvesen beinvitált.

dscn6978.JPG

Ha a mellette lévő utcán tovább megyünk, akkor elérünk arra a helyre (Sastavci), ahol a Ribnica a Moravcaba torkollik és itt egy nagyon szép kőhidat látunk, a környék is nagyon szép, régi erőd romjait (tényleg csak romjait) láthatjuk, bár néhány autógumi van a mederben…

dscn7184.JPG

Ezután érdemes átsétálni az itt található széles út túloldalára, ahol egy Puskin-szobor található.

dscn6966.JPG

Ezzel már az Újvárosban vagyunk, ahol a Kormányzati Negyed van, de ha tovább sétálunk, akkor a Moravca folyón két gyaloghidat találunk.

dscn6963.JPG

Az egyik mellett Vlad Viszockij emlékműve látható.

dscn6960.JPG 

A következő egy modern híd (Millenium), amin már autók is járnak.

dscn6964.JPG

Ha ezen átsétálunk, akkor eljutunk egy szép ortodox templomhoz (Saborni hram Hristovog Vaskresenja), ingyenes a belépés.

dscn6987.JPG

dscn6997.JPG

Tulajdonképpen ezzel vége is a látványosságoknak. Mivel Podgorica nem túl nagy, ezért gyalogosan könnyen bejárható.

A vasútállomás és az autóbusz állomás egymás mellett található, innen indulnak buszok (nagyon sok) a különböző délszláv városokba, pl. Kotorba, Budvába. Erről a következő posztban írok majd.

11 kihagyhatatlan látnivaló Szkopjéban

Macedónia fővárosába a legegyszerűbb a Wizzairrel eljutni, hiszen szerencsés esetben – és klubtagsággal – a repülőjegy olcsóbb, mint egy Budapest-Debrecen vonatjegy. Heti 3 alkalommal van erre lehetőség és így a hosszú hétvégén egy csütörtök-szombat utazás pont belefért.

Persze indulás előtt – kihasználva a Wizz hitelkártyámat – benéztem a reptéri Mastercard Lounge-ba, ahol a sok potyaleső miatt sokat változott a helyzet, de aki csak a helyszínen akar enni, inni annak nem lesz problémája ezentúl sem. (Azért volt olyan vendég, aki miután látta a kb. 10 különböző tömény italt még megkérdezte: vodka nincs? Már hozták is…)

A szkopjei reptérről – ami már nem Nagy Sándorról van elnevezve (ha valaki tudja miért, írja meg) – két busztársaság indít járatokat. A terminálon belül árulnak jegyeket a Manora nevű buszokra (180 MKD) és a kijárattól jobbra van az indulási hely, ahol kiírják az időpontokat is. Van még a Vardar Express, amit nem sikerült megtalálnom, de visszafelé már azzal mentem. Nagy különbség az út idejében és árában nincs – ez utóbbi 175 MKD.

A szállásom két hálószobás apartman volt, amit nem lehet megtalálni, mert – ahogy számomra kiderült – több ilyen lakásuk is van és a megadott címen semmit sem találtam. Így aztán telefonálnom kellett (ami nem olcsó, hiszen EU-n kívül van) és egy találkozót beszéltünk meg. A szállás azonban kárpótolt ezért, mert egy komplett, felszerelt lakást kaptam két éjszakára 30 euróért.

Szkopje számomra fejlettebbnek tűnt, mint Szarajevó, de azért a kóbor kutyák (pl. a főtéren egy csoportban kb. 10), a koldusok, az utcai köpködés (persze a földre) és a dohányzás itt is megvolt. Az azért pozitív, hogy a kávézók, pékségek (ahol érdemes reggelizni) már füstmentesek.

dscn6632.JPG

A látnivalók:

  1. Macedón kapu

Ha a Holiday Inn végállomáson szállunk le a reptéri buszról, akkor errefelé érdemes venni az irányt, mert ezen keresztül haladhatunk a többi látnivaló felé. Ez egy hatalmas diadalív, amit sötétben is érdemes megnézni, mert éjszaka, kivilágítva is nagyon látványos.

dscn6725.JPG

  1. Macedón tér

Hatalmas tér, hatalmas szobrokkal, középen – ki más, mint – Nagy Sándor lovas szobrával.

dscn6631.JPG

  1. Vardar folyó partja

A Vardar folyó partján nagyon sok szép és modern épület valamint rengeteg szobor található.

dscn6637.JPG

  1. Kőhíd

Több száz éves alkotás, ami nagyon szép és kilenclyukú! A híd tövében, a vízben, egy fürdőző lány szobra található. Jó időben innen havas hegycsúcsok is láthatók. A többi gyaloghíd is nagyon látványos, azt is érdemes megnézni.

dscn6651.JPG

dscn6647.JPG

  1. Bazár

Igazi török-arab bazár, persze modern elárusító helyekkel. Érdemes itt enni is, mert olcsó és jó, persze sört nem sok helyen adnak a kajához. Arra viszont készüljünk fel, hogy amikor imára szólít a müezzin (pl. délben), akkor a legtöbb hely bezár, mert a muszlimok imádkoznak. Nagyon érdekes, hogy ezt a bazár utcáin megteszik (így bizonyos helyeken nem is lehet közlekedni), szőnyeget leterítik, cipőt leveszik és kb. 20 percig imádkoznak. Aztán újra kinyitják a boltokat.

dscn6857.JPG

  1. Erőd

A Bazárból felsétálhatunk az Erődbe, aminek egy része le van zárva, nem túl látványos, de a kilátás szép.

dscn6668.JPG

  1. Szent Klement templom

Ez egy néhány évtizede épült hatalmas, modern ortodox keresztény templom, elképesztően nagy ikonosztázzal. Érdemes megnézni!

dscn6609.JPG

dscn6623.JPG

  1. Teréz anya emlékmúzeum

Teréz anya (Majka Tereza) Szkopjéban született és egy tábla jelzi a szülőházának helyét a főtér közelében. Kissé arrébb található az emlékmúzeuma is, amit csak kívülről néztem meg.

dscn6843.JPG

dscn6873.JPG

  1. Milleniumi Kereszt (Millenium Cross)

Ide már nem egyszerű eljutni, hiszen ez egy magas hegy tetején van, de a város minden pontjáról látható. A Bazárt járva akadtam rá egy helyre, ahol fél napos túrákat szerveztek (13-17 óráig) a környék nevezetességeihez, 25 eróért. Egy kisbusszal mentünk két floridai lány, két idősebb svéd hölgy és egy fiatal kuwaiti orvos társaságában. Utóbbi persze Budapesten végezte az orvosi egyetemet és nagyon sokat tudott a magyar sportról.

Szóval egy kabinos felvonóval mentünk fel a keresztig, ahonnan nagyon szép a kilátás. Egyébként a felvonó nem drága (100 MKD), de ezért külön már nem kellett fizetni, benne volt a túra árában.

mk.jpg

  1. Szent Panteleimon templom

Tovább a túra részeként egy bizánci stílusú kis kolostort nézhettünk meg.

dscn6767.JPG

 

  1. Matka szoros

A nap fénypontja egy fantasztikus természeti látványosság, ami azért egy duzzasztógátnak köszönheti a létét, de érdemes megnézni, persze ide csak ilyen túrával vagy autóval lehet eljutni.

dscn6797.JPG

 

10 idegesítő utas az IC-n

Heti rendszerességgel utazom InterCity-n és higgyétek el, hogy az alábbi esetek mind megtörténtek.

  1. Analfabéta

Nem tudja elolvasni, hogy az ajtó automatikusan záródik, és ész nélkül rángatja.

  1. A számokkal bajban lévő

Képtelen megérteni, hogy a számok azért vannak az ülések fölött, mert az segít az elhelyezkedésben és nem találja a helyét. Aztán kóvályog fel-le a kocsiban és csomagjával jól oldalba lök minden második embert.

  1. Az arrogáns

Nem érdekli, hogy hová szól a jegye, leül valahová és ha megérkezik az, akinek oda szól a jegye még ő van felháborodva.

  1. Az aggódó

Bár a Nyugatiba megy, már Ferihegynél elkezd pakolni és kivonul az ajtóhoz és elállja az utat a Kőbánya-Kispesten, Zuglóban leszállók elől.

  1. A táskás ember

Három hatalmas táskája van, amiből egyet a lábához rak, hogy a szemben ülő nehogy véletlenül ki tudja nyújtani a lábát.

  1. A családi élet megoldója

Olyan hangerőn beszél a telefonjába, hogy azt az egész kocsi hallja. Ebből megtudhatjuk, hogy a felesége nincs jóban az anyjával és a hétvégi program egyeztetésekor ezt részletesen elemzi úgy, hogy azt mindenki hallja…

  1. A fázós

Kb. 23°C a hőmérséklet, én már rövid ujjú pólóban is izzadok, mint prosti a templomban, erre az egyik néni jelzi, hogy ő bizony fázik. A kalauz pedig kedves és feljebb veszi a fűtést…

  1. A horkoló

Léteznek emberek, akik bárhol, bármilyen testhelyzetben képesek egy pillanat alatt elaludni. Irigylem őket, mert ez nekem még egyetlen közlekedési eszközön sem sikerült. Van azonban, aki egyből el is kezd hangosan horkolni és, ha egyedül utazik, akkor nincs, aki oldalba lökje. Ebben a helyzetben már csak a kalauz segíthet, aki kéri a jegyeket és felébreszti.

  1. A szórakozni vágyó

Tévéműsorokat néz a telefonján, fülhallgató nélkül! Így aztán mindenki hallja azt is, amit nem akar. Ha rászólnak, persze megsértődik.

  1. Kalauz civilben

Ez volt a mélypont… Felszállok a vonatra és látom, hogy egy vasúti egyenruhás fickó (mint később kiderült szolgálaton kívül) ül a helyemen és anélkül, hogy a „kérem” vagy a „legyen szíves” kifejezéseket használná, csak annyit mond: „üljön már oda” és az eggyel előtte lévő sorra mutat, arra az ülésre, ahol már az igazi kalauz kabátja lóg. Nem tudom, ki hajtaná hátra a fejét egy másik ember kabátjának (koszos? zsíros?) gallérjához, én nem. Ezután kiderült, hogy bizony a fűtéssel gondok vannak és néhány utas erről igazolást kért, hogy majd emiatt visszakapják a pótjegy árát (a kis naivak). Mire a szolgálaton kívüli vasutas a kalauznak jelezte, hogy add ki nekik, úgysem érti meg a sok hülye, hogy nincs értelme. Ez már nekem sok volt és rászóltam, hogy mit képzel. Ezt persze megírtam a MÁV felé is vagy 2 hónapja, de nem méltattak válaszra…

+1 A blogger

Aki őket megfigyeli és blogot ír róluk…

süti beállítások módosítása