Vasárnap egynapos kirándulást tettünk Brüsszelbe. A Wizzair 6:15-kor induló gépével repültünk Brüsszel-Charleroiba (24000 Ft/2 fő oda-vissza). Erről a reptérről Flibco busszal szűk egy óra alatt juthatunk be Brüsszelbe, a Gare du Midi állomásra. Időben lefoglaltuk interneten a buszjegyeket, így sikerült 5 eurós jegyeket kifognunk (20 euró/2 fő oda-vissza) (a legmagasabb ár az interneten 14 euró, a helyszínen pedig fixen 17 euróért (!) lehet jegyet venni). A buszok félóránként indulnak. Naivan kirohantunk a reptérről a buszmegállóba, mert gondoltuk, még elérjük a néhány perc múlva induló buszt. Elérni elértük volna, de az éppen induló busz teljesen megtelt. A következő busz, amivel mi utaztunk szintén tele volt. Szóval számítsunk rá, hogy ha nem érünk időben a megállóba, akkor csak a következővel tudunk elmenni (ez visszafele is igaz!).

A busz kicsit késve, 9 után indult, 10-kor pedig már a Gare du Midi metróállomáson voltunk. Itt megvettük a szükséges 6 metrójegyet (12,6 euró). A napijegy ára 1 főre 7,1 euró, úgyhogy éppen nem érte meg megvenni. Innen Heizel állomásig utaztunk, ahol az Atomium és a Mini Európa található. Először az Atomiumot néztük meg, de a hosszú sorok miatt végül úgy döntöttünk, hogy nem megyünk fel, kívülről is hatalmas élmény volt látni. (Közben szerencsére gyönyörű időnk lett.) Ha fel akarunk menni érdemes előre megvenni a jegyeket, jóval rövidebb sorba lehet beállni. Viszont az Atomiumba táskákkal senkit nem engednek bemenni, ezeket külön kis zárható szekrényekbe kell betenni.

Ezt követően a Mini Európát néztük meg (30,6 euró/2 felnőtt). Ide a belépőt az Atomiumnál is meg lehet venni kombinált belépőként, de ugyanúgy itt is meg lehet venni a kombinált belépőt az Atomiumba. Szerencsére itt is jóval rövidebb sor volt.  Mi nagyon élveztük, szerintem érdemes megnézni. Nagyon szépen, igényesen megcsinálták, minden Európai Uniós ország legalább egy nevezetességét mutatják be. Háttérben pedig ott az Atomium, aminek a látványával amúgy sem lehet betelni.

Ezután 6-os metróval elmentünk a Troon megállóig, ahol a Királyi Palotát néztük meg és az előtte elterülő parkot, amely Brüsszel legrégebbi parkja.

Ezt követően elsétáltunk a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyházhoz, amely egy gótikus templom, gyönyörű kívülről és belülről is. Bár ekkor épp misét tartottak, ezért csak hátulról néztünk kicsit körbe, aztán mentünk tovább.

Ezután a Grand-Place felé vettük ez irányt, útközben megnéztük a Pisilő kislány (Jeanneke Pis) szobrát.

A Grand-Place egyik étterme előtt leültünk és egy-egy adag belga sült krumpli és meggysör mellett pihentünk meg, majd a téren is szétnéztünk. Itt található többek között a városháza, a Le Cygne („A hattyú”) nevű étterem, és Everaard’t Serclaes lovag bronzszobra is – a legenda szerint aki megsimogatja a karját, azt egy éven belül megtalálja a nagy szerelem.

Innen továbbmentünk és megnéztük a Pisilő kisfiú (Manneken Pis) szobrát.

A közelben sok bolt található, ahol gofrit (waffle) árulnak, 1-8 euróért, attól függően, hogy milyen feltéttel kérjük. Szerintem érdemes kipróbálni, bár bevallom egyet nehezen tudtam volna egyedül megenni, ahhoz nekem túl tömény volt.

Végül, hogy teljes legyen a sor, a Pisilő kutya (Zinneke Pis) szobrát is megnéztük.

Innen elgyalogoltunk a Bourse metrómegállóig, ahonnan a Gare du Midi megállóig utaztunk és a 18 órás Flibco busszal utaztunk vissza a reptérre (ez a busz is tele volt, néhányan pedig már nem is fértek fel). Itt még a beszállásig maradt idő egy pohár sörre.

A járatunk kicsit késett, így 23 óra után pár perccel értünk a 200E megállójába, úgyhogy pont lekéstük az utolsó buszt, amely még a M3-as metróhoz csatlakozik, így maradt az éjszakai buszozás.  

Miután Szarajevót másfél nap alatt megnéztem (legalábbis, amit én szerettem volna, erről itt és itt olvashattok) Mostarba utaztam, busszal. Már az utazás előtt megvettem a jegyet Mostarba a getbybus.com-on és odafelé a Globtour, visszafelé az Autoprevoz-bus társasággal utaztam, összesen 19 euróért. A buszpályaudvarról (a vasútállomás mellett van) indult reggel az utazás és itt ért az első meglepetés: 1 KM-et (0,5 euro) kellett fizetni azért, hogy oda bemehessek! A második meglepetés: a WC, ami szintén 1 KM és még az a bizonyos balkáni guggolós-pottyantós volt, egy kicsit modernizálva, mert nem beton fölött kellett (volna) guggolni, hanem műanyagból kialakított vízöblítéses verziót alkottak a tervezők!

A busz pontosan érkezett Tuzla felől és volt rajta hely bőven. Az út Szarajevó és Mostar között csodálatos hegyek, folyók közt vezet, sajnos az ablakok olyan párásak voltak, hogy odafelé nem is tudtam normális fotókat készíteni. A busz a két és félórás út alatt két helyen állt meg pár percre: Konjicnál és Jablanicánál.

A mostari buszpályaudvarra érkezünk, ami az óvárostól kb. 1,5 kilométerre van. Útközben egy mecsethez (Karadzosbegova Dzsamija) értem, ami nyitva volt és még a minaretbe is fel lehetett menni, összesen 10 KM-ért. A mecsetbe persze csak cipő nélkül, de a minaret onnan nyílik, így azt hittem, hogy oda is cipő nélkül kell, de voltak kirakva papucsok azokat lehetett használni.

Tovább folytattam utam és útközben néhány fotót készítettem az Öreg Hídról és a Neretva folyóról.

Az Öreg Híd közelében már nagyon nagy volt a tömeg, de egyre jobb volt a rálátás a hídra, ami sajnos már nem az eredeti, mivel a délszláv háborúban felrobbantották és azóta építették újjá. A híd nagyon csúszós kővel van borítva, könnyű elesni, vigyázni kell. Ezután csevapot ettem (nagy adag 8 KM) egy kis étteremben.

Ezután átsétálva a hídon az inkább horvátok lakta részbe értem, ahol egy katolikus templomot (Mostarski Zvonik Mira) néztem meg (nagyon nem szép) és fel lehet menni a harangtornyába, ami magasabb, mint egy minaret. Gondolom van egy kis versengés a keresztények és muzulmánok között. 75 méter magasan van a kilátó rész (45 méterig lift van), érdemes felmenni. 

Ezután még sétálgattam egy kicsit felfedeztem egy kisebb hidat is, de úgy döntöttem, hogy elég a tömegből inkább előbb megyek vissza Szarajevóba. Szerencsére a busztársaság rugalmas volt: nem okozott problémát, hogy rá volt írva az indulási idő, felengedtek a korábbi járatra. Itt viszont tiszta volt az ablak, így tudtam fotózni a tájat. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess a facebookon. 

Egy kis pékségben reggeliztem és ez teljes 1 KM-be került... Az Avaz torony meglátogatásával folytattam a túrát, ami a vasútállomáshoz közel található, tehát, ha egy buszra, villamosra az van írva: Zeljeznicka stanica, akkor az pont jó, hiszen a megállókban semmi nincs kiírva, ahogy erről az előző részben írtam. A 176 méter magas épületbe csak besétáltam és az előtérben egy fickó megmutatta a liftet, amivel a 35. emeletig kell menni. Innen egy kis gyaloglás felfelé és a fizetőhelyre érünk, ahol be kell dobni 2,5 KM-et (legyen nálunk apró!) és kijutunk a kilátórészbe. Még ez előtt egy kávézó van, ami sajnos még nem volt nyitva. Szép a kilátás mindenfelé, nekem legalábbis tetszett bár olvastam sok rosszat róla, de érdemes felmenni.

Innen egy kis gyaloglással, a Halida Katajzán jutunk el a Historijski muzejhez, ami kívülről borzasztóan néz ki, de érdemes bemenni (5 KM), mert a boszniai háborút mutatja be. Döbbenetes volt belegondolni abba, hogy ilyesmi a XX. század végén megtörténhetett.

Ismét a Bascarsija felé vettem az irányt, hogy megnézzem Gazi Husrev mecsetjét és a múzeumot, ezek közvetlenül egymás mellett találhatók. A mecsetbe természetesen csak cipő nélkül lehet bemenni!

Néhány száz méter gyaloglás után eljuthatunk egy katolikus katedrálishoz, mely előtt II. János Pál szobra áll, a belépés ingyenes.

Az Óvárost járva találtam egy információs irodát, ahol adtak egy ingyen térképet, melynek hátulján különböző kis túrákra lehetett befizetni. Kiválasztottam egyet, mert abban csupa olyan volt, ami érdekelt, de nehezen lehetett megközelíteni. Így aztán kifizettem az 50 KM-et (ami soknak tűnt, de nagyon megérte) és délután kettőkor a helyi idegenvezetővel (aki egyben a kocsit is vezette és angolul beszélt) egy tajvani és egy német hölgy társaságában elindultunk először a repülőtér irányába, hogy megnézzük az Alagút Múzeumot. Ez egy kis magánház, ahol a blokád alatt építettek egy 800 méter hosszú alagutat a reptér futópályája alatt, hogy a körülzárt városba vigyenek be, amire ott szükség van. Az alagútnak csak egy darabja járható, de a felszínen sok érdekességet lehet megnézni.

Ezután a Trebevic hegyre vitt minket, ahonnan szerinte a legszebb a kilátás a városra. Valószínűleg igaza volt. Itt rendezték a '84-es téli olimpia bobversenyeit, végig lehet járni az egykor szebb napokat látott bobpályát. 

Majd Európa második legnagyobb zsidó temetőjét mutatta meg nekünk.

Már csak az Ottomán Erőd megtekintése volt hátra, innen is gyönyörű a kilátás és éppen ekkor szólította imára a müezzin a muszlimokat.

Olyan jó hangulat alakult ki, hogy a végén még egy presszóba is beültünk, ahonnan szintén csodálatos panoráma tárult elénk, de ezt már megszoktuk... Ezután még egy cukrászdában megkóstoltam kétféle helyi édességet és indultam vissza a szállásra, hiszen másnap korán reggel indultam Mostarba. De erről majd a következő bejegyzésben olvashattok. 

Hála a Wizzairnek: olcsón el lehet jutni Szarajevóba (igen, tudom: állami támogatást is kapnak erre az útvonalra), oda-vissza 7000 Ft-ért tudtam venni repülőjegyet, ami valójában ingyen volt. (Hogy hogyan lehet ez, arról itt írtam.) Jóval az indulás előtt kimentem a reptérre, mert ki akartam próbálni a Mastercard Lounge-ot, hiszen most már Wizzair hitelkártyával ingyen be lehet menni. Szendvicsek, péksütemények, tea, kávé, alkoholos és alkoholmentes italok elég széles választéka található meg. Ki van írva, hogy csak helyben fogyasztásra, de persze volt, aki pakolt rendesen a táskájába is... Na meg persze volt, aki már reggel 8-kor ki akarta próbálni a teljes alkoholválasztékot...

Az út mindössze 55 perc és nem is volt késés. Sehol nem találtam a neten közvetlen bejutási lehetőséget a városba, de ahogy kiléptem a terminálból ott állt a Centrotrans társaság busza, ami a Bascarsijáig (az óváros központja) bevisz 5 KM-ért. (Konvertibilis márka, 2 KM = 1 euro.) Persze útközben több helyen is megáll. Ha vissza is megvesszük, akkor összesen 8 KM, jegyet a sofőrtől lehet venni, euróért is.

Az Otoka megállónál leszállva, 1 km gyaloglás után értem a szállásomra (TSC Pansion), ami 3 éjszakára 11 ezer forintba került. A város csodálatos fekvésű, hiszen minden oldalról hegyek veszik körül (ez azért a délszláv háborúban nem volt nagy öröm nekik, hiszen a környék magaslatairól lőttek a csetnikek), engem Luxembourg-ra emlékeztet. Persze csak a természeti adottságaiban, mert azért a balkáni hangulat megvan. Csak néhány adalék: egyetlen busz- vagy villamosmegállóban sincs kiírva sem a menetrend, sem a járatok sorszáma, sem az, hogy hová lehet menni; rengeteg a kóbor kutya, volt olyan, hogy egy csapatban hetet láttam; az éttermekben, kávézókban lehet dohányozni; sok a szemét és még mindig vannak romos épületek. Persze az árak sincsenek a közelében sem a luxembourg-inak, ami nagy szerencse, mert végre mindig a helyi fogásokat kóstolhattam meg, nem kellett gyorséttermet keresni, ami azért mondjuk Párizsban csak nagyon vastag pénztárcával valósítható meg.

Az Óvárosba indultam, ahol rengeteg az árus és a turista, mivel már dél felé járt leültem enni egy csevapot és inni egy sört, ez utóbbi a muzulmán éttermekben természetesen nincs. A csevap 10 db-ból állt, amit alig bírtam megenni és ez (a sör nélkül) 7 KM-be került. Megnéztem a Latin hidat és a szomszédjában azt a helyet, ahol Ferenc Ferdinándot és feleségét lelőtte Gavrilo Princip.

Ezután, a folyó túlpartján a Cár dzsámiját (nem tudom miért ez a neve).néztem meg, ahová belépő nincs és nem is mertem bemenni, amíg egy muzulmán hívő nagyon kedvesen be nem invitált, természetesen a cipőt le kell venni. (Kicsit aggódtam: mi lesz, ha ellopják?)

A Sárga Erődhöz mentem fel az autóúton, de lefelé már a gyalogúton jöttem, ami a Bascarsija utcán vezet felfelé, itt érdemes közlekedni, nagyon szép a kilátás. Lefelé jövet egy muzulmán temető van, ahol az ostrom alatt meggyilkolt muszlimok vannak eltemetve.

Aznap már nem is maradt erőm semmi másra, így visszamentem a panzióba pihenni. Hamarosan jövök a második nap kalandjaival. 

Egy telefonos kvízjátékban nyertem egy kétszemélyes hévízi hétvégét, egy négycsillagos szállodába. Mivel nem vagyunk nagy vízrajongók, így inkább bejártuk a környéket. Szerencsénkre két kisebb fesztivált is találtunk.

Reggel azért a hévízi termelői piacon kezdtünk, amit érdemes megnézni, mert nagyon sok helyi gazda termékeit lehet megvásárolni. Sajnos a nem kevés külföldi (főleg orosz és német beszédet lehet hallani) jelenléte látszik az árakon is...

Nemesbükre indultunk, ami csak 8 km-re volt a szállodánktól, így biciklivel terveztük az "utazást", de a recepciós - szerencsére - lebeszélt róla. Az út ugyanis dimbes-dombos, tényleg csak edzésben lévőknek ajánlott. Elég könnyen megtaláltuk a II. Korosajt Fesztivál helyét, ami tulajdonképpen egyetlen nagy udvarból és a hozzá tartozó kertből állt. A sajtműhely nevéről elnevezett fesztivál igazi családi esemény. Van itt tehénfejés, állatsimogatás, sajtkóstolás, kirakodóvásár, ásványmosás és persze étel, ital.

Ezután a keszthelyi Festetics-kastélyba mentünk, persze már jártunk itt régebben is, de az enteriőr kiállítás nagyon szép, nem bántuk meg, hogy ismét megnéztük.

A kastélytól néhány száz méterre található az Amazon Ház, ahol a főúri utazásokat mutatják be.

Az út mellett óriásplakáton láttuk meg, hogy Keszthelyen van egy Cadillac Múzeum, ahol jónéhány csodálatosan felújított Cadillacat tekinthetünk meg. Keresztapa-rajongóknak pedig ott egy kocsi, ami a filmben szerepelt! Ezt kár lett volna kihagyni, bátran ajánlom mindenkinek.

De még nem ért véget a nap, mert Egregyre indultunk (ez nem önálló település, Hévíz része), ahol Flavius Napokat tartottak. Itt ugyanis feltártak egy római kori villát, egy katonasírt és egy múzeumot hoztak létre. Nagyon élveztem, hogy kipróbálhattam a római legionáriusok egyenruháját. Itt is volt gyerekeknek bőven program, este pedig koncertek.

Ezután felsétáltunk a Borhegyre (itt egymás után sorakoznak a borospincék), ahol egy XIII. századi templom található.

Azt nem tudom, hogy mekkora a valószínűsége, hogy ez a két fesztivál egy napon van, de külön is érdemes megnézni ezeket, mert Hévízen nem csak fürödni lehet!

Miért pont Brüsszel-Charleroi? Mert ide mindig vannak olcsó jegyek, és innen nagyon sok helyre el lehet jutni a Flibco.com-mal. A Wizz járata reggel 6:15-kor indul Budapestről, vissza pedig 20:50-kor Charleroiból. Így nem kell szállásra költeni és egy nap alatt is sok mindent meg lehet nézni. A buszjegyek - ha elég korán vesszük - 5 euróba kerülnek, de a 3. jegy már csak félárú, ha öten utazunk, akkor pedig az 5. ingyenes, így akár 4 euró/fő is kijöhet.

(És a legújabb hír: már a Budapest Airportról is indít járatokat a Flibco! Igaz, hogy még csak Budapest felé, vidéki városokba nem, de hátha bővítenek.)

1. Brüsszel

Nagyon szép főváros, tele látnivalóval: Atomium, Pisilő kisfiú, Mini Európa, Grand Place, Királyi palota, stb.

2.Gent

Csodálatos kisváros, látnivalók egymáshoz közel. Templomok, kilátótorony, fantasztikus főtér.

3. Bruges

Nagyon szép flamand kisváros, csodás épületekkel, főtérrel. Érdemes megkóstolni az utcán árult sült krumplit és betérni egy sörözőbe.

Nem, nem akarok gasztrobloggernek állni (bár nagyon szeretek főzni), de amikor kisvárosunkban medvehagyma túrát szerveztek, rögtön jelentkeztem. Az utazás számomra nem csak a repülést jelenti (főleg nyugat felé), hanem egy jó túrázást is a hegyekben. A Béli hegység annyira talán nem ismerős (én se hallottam róla ezelőtt), de talán éppen emiatt nagy élmény az ottani túra. Nincsenek turisták tömegei, nincsen szemét, csend, nyugalom van. Ja és persze eső egész nap (bár azt gondolom, hogy ez nem mindig van így). Bizony kifogtuk: egész nap áztunk az esőben.

Menyházára (Moneasa) mentünk kisbusszal és innen - túravezetőnk irányításával, a kék vonal, majd a sárga kereszt jelzést követve küzdöttünk le kb. 450 méteres szintkülönbséget! (Megjegyzem ezen a szakaszon nagyon jól látható volt a jelzés, ezen kívül útbaigazító táblákat is bőven találtunk. Bárcsak a magyarországi túraútvonalak is így néznének ki!)

Mindezt folyamatos esőben! Aztán olyan helyre értünk, ahol a medvehagyma nagy mennyiségben borította a talajt, így nekiálltunk szedni, (persze azért csak módjával, hogy maradjon is) Romániában - a legutóbbi információnk szerint ilyen mennyiségben - ez nem tilos. Szerencsére a gyöngyvirág még nem hajt, ami azért jó, mert a két növény összetéveszthető és bizony a gyöngyvirág levele mérgező. Egyébként, ha a letépett levelet megszagoljuk, akkor elég egyértelmű a dolog: a medvehagymának a fokhagymához hasonló szaga (illata?) van.

Útközben persze már néhány növény virágzását is megfigyelhettük, valamint zsombolyokat is láthattunk.

A település régen fürdőjéről volt híres, a meleg víz még mindig megvan (egy elhanyagolt kis tóba vezetik), a fürdő épülete pedig romokban hever, sajnos. 

Ezután még barlanglátogatás volt betervezve, de ekkora már mindenki úgy elázott (az eső miatt, nehogy valaki félreértse!), hogy inkább hazaindultunk. Másnap aztán medvehagyma krémleves és medvehagymás pogácsa készült, egész jól sikerült, nem úgy, mint a róla készült kép, de már írtam, hogy sem gasztroblogger sem gasztrofotós nem vagyok.

Hajnal kettőkor indultunk a reptérre (170 km-re lakunk onnan), feleségemmel és egy másik házaspárral együtt. Reggel 6-kor szállt fel a Wizz járata London Luton repterére és időben meg is érkezett. Az első tapasztalatunk - amire egyébként felhívták a figyelmet - az volt, hogy mekkora ötlet volt biometrikus útlevéllel jönni (ilyen a magyar útlevél is), mert annak kezelése néhány perc alatt megtörtént, míg aki beállt a másik sorba személyi igazolvánnyal, annak ránézésre legalább fél órát kellett várakozni. Tehát Londonba útlevéllel menjünk! A bejutáshoz a Green Line 757-es járatát választottuk, (előre megvettük a jegyet, oda-vissza 17 fontért), ami pár perc múlva indult is. Kb. 70 perc alatt a Victoria pályaudvarra értünk.

Itt metróra (underground) szálltunk, amihez a legjobb megoldás az érintős (paypass) bankkártya. Ez úgy működik, mint az Oyster: oda kell tartani ahová azt is és így beenged. Kifelé szintén oda kell tartani, de egyébként ki sem engedne. Ha ezzel közlekedünk (minden tömegközlekedési eszközre jó), akkor mindig a legkedvezőbb áron jövünk ki. Tehát, ha pl. metrón csak az 1-2 zónában mozgunk (rövid látogatáskor ezen kívül úgysem megyünk, a nevezetességek ebben vannak), akkor 1 napra 6,70 fontot vesznek le, akárhányszor is utazunk így. Ha ezt papír alapú jeggyel tennénk, akkor egy utazás 2,5 font lenne. Persze, ha csak egyszer utazunk, akkor nem számolja fel a napijegy árát, csak azét az utazásét, ami ilyen formában 1,5 font. (Ha ezzel kapcsolatban van kérdés szívesen válaszolok.)

Először a London Eye-t néztük távolról és a Big Bent közelről.

Ezután utunk a Westminster apátsághoz vezetett. A belépő ára (20 font a felnőtt jegy) és a sor mérete rémisztően hat az emberre, de megéri kifizetni és végigállni (kb. 30 perc volt). Itt koronázzák az angol uralkodókat, nagyon sok tudósnak, művésznek, királynak van itt a sírja. Az épület maga is csodálatos! És a lényeg: magyar nyelvű audio guide is van. (Amikor megkérdezték, honnan jöttünk a fickó egyből elkezdte: Puskás, Kocsis, Czibor...) Sajnos belül nem lehet fotózni. 

Egy útikönyvben olvastuk, hogy innen 5 percre van egy hely, ahol a legjobb fish & chipset adják, így elmentünk tesztelni. Tényleg nagyon jó a kaja, nagy adagot (ez volt a regular, de van large méretű is!) kapunk 9-10 fontért. Ki lehet választani fénykép alapján, hogy milyen halból készüljön - persze egyiket sem ismertük, így a pincér javaslatát elfogadtuk. Aki nem szereti a halat az is talál itt a kedvére való ennivalót. Szóval érdemes felkeresni a The Laughing Halibut nevű helyet a Strutton Groundon.

Ebéd után a Buckingham Palotához mentünk, ahol még úgy is tömeg volt, hogy már vége volt az őrségváltásnak.

Innen elmetróztunk a Tower Hill állomásig és megnéztük kívülről a Towert és a Tower Bridge-t, a másik partról is.

Buszra szálltunk és a Globe Színházhoz mentünk.

Innen egy gyaloghíd (Millenium Bridge) vezet a túlsó partra a Temzén keresztül és már a hídról látszik a Szent Pál székesegyház.

Innen már csak arra volt erőnk, hogy a Victoria pályaudvar környékén beüljünk egy pubba és igyunk valamit, aztán pedig indultunk a busszal a reptérre, ahol már zuhogott az eső, de szerencsére ezt napközben megúsztuk. A nálunk lévő lépésszámláló ekkor már több, mint 16000-et mutatott. El is fáradtunk rendesen.

Sokféle utas van a fapadosokon, néhányat kiragadtam közülük és bemutatom, természetese élve a karikatúra eszközével, melynek fontos része a tulajdonságok eltúlzása. Előrebocsátom, hogy magamban is megtalálok ezek közül a típusok közül néhányat. 

1. A szakértő

Oda-vissza köpi kb. 30 légitársaság flottáját, 30 km magasságból is felismeri a gépeket, tudja mekkora a hajtómű tolóereje, hogy hány cm az üléstávolság az egyes társaságok gépein. Aztán a felszállás előtt rettegni kezd, mert még soha nem repült…

2. Az analfabéta

Világosan leírják, hogy mekkora kézipoggyászból hányat vihet fel, de ő ezt képtelen otthon elolvasni és fel van háborodva, hogy 4 csomaggal nem engedik fel a gépre.

3. Az értetlen

Még az előzőnél is rosszabb, mert a beszállókártyán egy nyíl mutatja, hogy a gép elején vagy hátulján kell felszállnia, de ő még ezt se érti, így az első ajtón felszállva végigmászik a 30. sorig. Leszállás után hiába mondják, hogy még maradjanak a helyükön, ő már nyitja is a poggyásztartót és rángatja ki a cuccait.

4. A plázacica

Nem számít, hogy -10 fokban kell várakozni egy fél órát a bádogterminálon, ő akkor is körömcipőben, miniszoknyában és neccharisnyában van. És persze van nála egy Duty Free-szatyor hasznos dolgokkal, amiket most vásárolt.

5. A fontos ember

Hiába szólnak már harmadjára, hogy a mobileszközöket repülő üzemmódba kell tenni, ő még telefonál, mert nélküle megbénul a cég. Vagy a barátnője elfelejt levegőt venni… Leszállás után már a gépen folytatja a megkezdett beszélgetést.

6. A kritikus

Folyamatosan szidja a fapadosokat, mert semmi nem jó neki: túl kicsi a hely, nem fér el a poggyász, késik a repülő, nincs ingyen kaja stb. De akkor minek választja a fapadost?

7. Olcsójános

Életében először repül, este már jön is vissza, semmire nem akar költeni az egész nap során, ezért felszállás után már veszi is elő a fokhagymás fasírtot – a többi utas nagy örömére.

8. A humoros

Legalábbis annak hiszi magát és a kis társaságának a középpontjában harsány hangon poénokat sütöget, hogy lehetőleg mindenki hallja.

9. Családos

Három gyerekkel érkezik, és aztán nem érdekli, ha a gyerekei össze-vissza szaladgálnak és zaklatják a többi utast. Ő eközben szelfizik… A legkisebb gyerek végig üvölti az utat, ami a szülőket nem zavarja, hiszen fülhallgató van a fülükben egész úton.

10. A riporter

Minden pillanatát dokumentálja az utazásnak, így már a repülőn megtelik a memóriakártya a telefonján, pedig 32 GB-os. Természetesen már a terminálon megkezdi a képek feltöltését a facebookra, instagramra, stb.

Egy éve lettem a Wizz Discount Club tagja és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani az érdeklődőkkel.

Úgy kezdődött, hogy arra kerestem az interneten, hogy van-e a Wizzairnek törzstagsági kártyája. Ekkor találtam rá az ERSTE Wizz hitelkártyájára, ami nagyon megtetszett és azóta sem bántam meg, hogy kiváltottam.

Előnyei:

• A kártya kiváltáskor rögtön kaptam 10.000 Ft-ot a Wizz számlámra, amit egyből le is vásárolhattam. (Van néha olyan akció, hogy 20.000 Ft-ot adnak.)
• Csoportos klubtagság jár (azaz akár 6 jegyet is vehetek kedvezményesen) egy évre, de ezt már meg is hosszabbították, mert használom a kártyát. (Ez jelenleg 60 euróba kerülne 1 évre!)
• Dombornyomott Mastercard kártya, amit mindenhol elfogadnak.
• Minden vásárlás után, ha ezzel fizetek 2% megy a számlámra, de ha a Wizznél fizetek, akkor ez 4%.
• Vannak duplapontos hétvégék, amikor az előbb említett százalékok duplázódnak, tehát 4% és 8% kerül a számlámra.
• Ha ma vásárolok, holnap az Ersténél megjelenik a visszatérítés, amit rögtön átteszek a Wizz számlára és holnapután már vehetek is rajta repülőjegyet vagy közvetlenül a repüléshez kapcsolódó terméket (poggyász, ülőhely, elsőbbségi).

Hátrányai:

• Sajnos a hitelt vissza is kell fizetni, és ha ezt időben nem teszem meg, akkor nagyon magas kamatot tesznek rá. (Ilyen még velem nem történt, erre oda kell figyelni.) Ha időben fizetek (2 hét a zárás után), akkor nincs kamat.
• Ha nincs az Ersténél lakossági folyószámlám (ez ugyanis nem feltétel!), akkor a törlesztéskor a saját OTP-számlámról való utalás némi pénzbe kerül.
• Van egy 290 Ft-os havi zárlati díj.

Így aztán én ahol lehet, ezzel a kártyával fizetek, a duplapontos hétvégéken nagybevásárlást tartunk, ha pedig egy ismerősöm egy nagyobb összeget készpénzzel akar kifizetni, akkor megkérem, hogy adja azt nekem és pedig a kártyámmal fizetek. Ha odafigyelünk erre, akkor igen komoly összeg jöhet össze egy év alatt a 28.000 (10.000FT + 60 euro) mellé.

Ez alatt az év alatt 26 db repülőjegyet vettem, (igaz mindig a legolcsóbbakra vadászom) és ezért 33.000 Ft-ot fizettem, a többi a számlámról ment!

Sokan szidják a fapados légitársaságokat, hogy nincs elég hely, meg a poggyász, meg a kaja, meg a bádogterminál stb., de vajon 26 db jegyért mennyit kellene fizetni egy hagyományosnál? Én 2 órát kibírok egy Wizz gépen és olyan helyekre jutok el olcsón, amiről pár éve még álmodni se mertem. És még nem találkoztam náluk bunkó utaskísérővel, mindig nagyon kedvesek. Ja, hogy nem engednek fel nagyobb poggyászt? Világosan leírják, hogy mekkorát lehet felvinni ingyen, tessék otthon lemérni! Nem mindig nézik, de ha igen, akkor baj van! Egy kis kézibe is be lehet pakolni 4 napra való cuccot.

Én szívesen megnézek minden várost, olyat is, ami nem annyira „menő”, de én Dortmundnak is megtaláltam a szépségét. Kétszer tettem több napos túrát: Debrecen-Charleroi (onnan busszal: Lille)-Gdansk-Malmö (onnan busszal: Koppenhága)-Budapest, majd: Budapest-Dortmund-Katowice (onnan busszal: Wrocław)-Bergamo-Debrecen. Jártam Gentben, Bruges-ben, Luxembourg-ban, hamarosan Londonba, nyáron pedig Szófiába megyünk.

És eredetileg itt akartam befejezni a posztot, de sajnos, azóta történt valami ami Wizzairhez való pozitív hozzáállásomat beárnyékolja.

Amint írtam Szófiába vettem jegyet a nyárra, 1 hetes nyaralásra, a booking.com-on szállást foglaltam, a Wizzair által ajánlott autóbérlést (ami valójában a rentalcars.com-on történik) is lefoglaltam, sőt ki is fizettem. A Wizz igazolta vissza az autóbérlést. Erre az történt, hogy a Wizz megváltoztatta a menetrendet és egy nappal később lesz az indulás (meg az érkezés is), de erről nem küldtek e-mailt csak nézegettem a foglalásaimat és akkor vettem észre. Ment a telefon a Wizz felé (emelt díjas), hogy vállalják át a különbözetet, ami emiatt az autóbérlésben keletkezett. Hosszas levelezés után sem sikerült őket meggyőznöm erről. Annak ellenére, hogy az ő oldalukon keresztül foglaltam és ők küldték a visszaigazoló e-mailt! Arra hivatkoznak, hogy ők csak közvetítettek és az ÁSZF szerint ezt nekem kell kifizetnem. Szóval ez számomra nem szimpatikus, de úgy tűnik, nem tudok mit tenni ezzel. Szerencsére a szállást ingyen sikerült módosítanom!

Összegezve tehát bátran ajánlom a kártya igénylését mindenkinek. Használd, amikor csak lehet, de ne felejtsd el időben visszafizetni!

Ja és még mielőtt valaki megvádolna: nem kapok ezért a posztért semmi pluszt sem a Wizzairtől, sem az Erstétől

Update: 2019 március 1-től már csak 1% megy a Wizz számlára és a havi limit 250.000 Ft, ami alapján jóváírást kaphatunk. Így már annyira nem is jó... Ja és dupla pontos hétvégére se emlékszem, hogy mikor volt utoljára. Pozitívum viszont, hogy ezzel a kártyával be lehet menni a budapesti reptéren a Mastercard lounge-ba. Mindezt megfontolva valószínűleg már nem kérek belőle.